A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)
Tanulmányok - Mervó Zoltánné: Korszerű mezőgazdasági ismeretek oktatása a debreceni Tanítóképzőben a XIX. század második felében
A kérdés fejtegetése során arra a megállapításra jutott, hogy a gazdasági ismeretterjesztés a tanító feladata. Kételkedik a megoldást illetően, amikor felteszi a kérdést: „Hol van még az az idő, amelyben néptanítóink ezen egyszerű szép feladatuknak megfeleljenek?” Hasonló kérdéseket feszeget a Tiszántúli Egyházkerületi Gyűlés elé 1859-ben terjesztett javaslatában Telegdi Kovács László debreceni ügyvéd is.14 Kifejti, hogy a debreceni főiskolára a megváltozott viszonyok között újabb feladatok várnak. A lelkészek és oktatók képzésén kívül biztosítani kell a középosztály fiai, a földbirtokos, kereskedő és iparososztály gyermekei számára a kellő ismeretek megszerezhetését, ez pedig új tanodái osztály, a gazdasági tanintézet megszervezésével válik lehetővé. A Telegdi Kovács által felállítani javasolt gazdasági tanintézet terve 1868-ban vált valóra, amikor Debrecen város adományából és állami támogatással önálló intézményként megnyílt Debrecenben a M. kir. Gazdasági Tanintézet. A magyarországi közoktatás problémáit elemezve Schwarcz Gyula is arra a megállapításra jutott, hogy a gyakorlati ismeretszerzés az elemi iskolában kezdődjék. Hangsúlyozta a szemléltető oktatás jelentőségét, „kell, hogy a vidéken az elemi tanító egy képzett okszerű gazda legyen, másodszor kell, hogy az elemi tanoda egy kisded mintagazdaság fölött rendelkezzék, melynek telkén, csérűjé- ben a tanító tanítványaival a szó termékenyebb értelmében az életnek tanul- mányoztathasson”.15 A népiskolai közigazgatás tárgyában intézkedő 1868. évi XXXVIII. te. VII. fejezete a tanítóképzők feladatait szabályozza. Felismerhetők benne az 1843. évi tanügyi bizottmány javaslatai, melyek hangsúlyt adtak a gyakorlatias irányú tanítóképzésnek. A törvény a kötelező tárgyak közé sorolja a képzőkben a „Természettudományok és azoknak a földművelésre és iparra való alkalmazása” című stúdiumot, valamint a „Gazdaságtant gazdasági és kertészeti gyakorlatokkal”. A gyakorlati képzéshez a törvény a feltételek biztosítását is előírja, amikor megszabja, hogy „a tanintézethez leginkább 2 holdnyi kertnek kell csatoltatok hogy a növendékek a földmívelésben, a gyümölcs- és szőlőtermesztésben, gyakorlati oktatást is nyerjenek”.16 Ismeretes, hogy a ref. Kollégium tanulmányi rendjében a reáltudományok a XIX. századtól kezdődően méltó helyet kaptak. Csehszombati József orvostudor 181 4-ben kelt végrendeletében alapítványt tett a vegytani tanszék megszervezésére, s itt folyt a növény és ásványtan tanítása is. Kerekes Ferenc buzgolko- dásának eredményeként a vegytani laboratórium és a Füvészkert segítette az elméleti oktatás gyakorlatba való átültetését. Elvállalta a technológia oktatását is s míg a gyakorlathoz való feltételek hiányoztak, „a professzor tanítványaival időnként füvészi és gyár szemléleti tanulmányozás végett a közel eső vidékre gyalogkirándulásokat rendezett”. Téglásra, Beck Pál üvegházának látogatására rendszeresen elvitte növendékeit, s Vas Pál bölcsészhallgatót — a Füvészkert később híres kertészét — botanikai ismereteinek bővítésére serkentette.17 14 TREL. Debreceni Egyházközség iratai No. 2546. Alapszám 8. és Egyházkerületi jkv. 1863 No 60. 15 Schwarcz Gyula: A közoktatási reform, mint politikai szükséglet Magyarországon Bp. 1869, 210. old. 16 Magyar Törvénytár 1836—1868 Bp. 1896, 461—462. old. 17 Balogh F.: i. m. 17, 45. old. Kerekes Ferenc érdeme, hogy a Kollégium szomszédságában fekvő „Paptava” területét Debrecen város 1840-ben füvészkert céljára a Kollégiumnak adományozta. Kerekes Ferencre lásd még Soós Júlia: Kerekes Ferenc a technológia első magyar tanára c. közleményt. Köznevelés 1959. 225. old. és Lengyel L : i. m. 115. old. 7 Évkönyv III. 97
