A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 2. 1975 (Debrecen, 1975)

Tanulmányok - Vaskó László: A debreceni tankerület vándoriskoláinak történetéhez (1945-1948)

ban 5, Balmazújváros külsőségében 4 és Hajdúnánáson 2 vándoriskolát létesített a tanfelügyelő, aki - némi túlzással - azt jelentette felügyeleti hatóságának, hogy „ezzel Hajdú megye területén a tanyavilágban élő tankötelesek beiskolázása már a folyó iskolai évben csaknem teljes egészében biztosítva van”.11

A kultuszminisztérium is arra törekedett, hogy a szórványtelepüléseken a tankötelesek beiskolázását megoldja. Azokon a helyeken tehát, ahol elérhető távolságban nem volt iskola, de kisebb számban iskolakötelesek voltak, oft hivatalosan is vándortanító alkalmazásával, vagy a tanulóknak internátusba való gyűjtésével kívánták megadni a tanulás lehetőségét.11 12

1946. októberében a vándoriskolák ügyében újabb kultuszminiszteri rendelet látott napvilágot: „Reformtörekvéseink során, amikor jobb iskolatípust és színvonalasabb népoktatást óhajtunk kimunkálni, nem szabad megfeledkeznünk a tanyák derék népéről.. . hagyományait és szokásait leghívebben őrzi és ápolja, a magyarság életerejének legegészségesebb forrása. Ez az értékes népi réteg eddig mégis meg nem érdemelt mellőzésben részesült. Múlt és jelen osztoznak itt a felelősségben. Éppen ezért mindent el akarok követni, hogy a magyar fajnak ez az értékes népi rétege megfelelő nevelésben részesüljön”. A miniszter felhívta a tanfelügyelők figyelmét, hogy vizsgálják felül és jelentsék azokat a községeket, amelyeknek határában olyan tanköteles korú gyermekek élnek, akik a tanyai körzet részére kijelölt iskolát a nagy távolság miatt nem látogathatták: „Mindezeken a helyeken — olvassuk a dokumentumban — Szabolcs és Jász-Nagykun-Szolnok vármegye vándoriskoláihoz hasonlóan vándoriskolákat, nagyobb számú tanköteles esetén pedig állandó iskolát akarok megszervezni". A népoktatási kerület vezetőinek felelősségét a rendelet külön is kiemelte: „Tanfelügyelő úrnak is éreznie kell a kérdéshez fűződő felelősséget. Bízva abban, hogy valóban átérzi a mai idők kötelességeit, elvárom, hogy hatékonyan támogassa törekvéseimet és a tanyai szórványokon, valamint a külső határrészeken élő tanköteles gyermekek iskolához juttatását körültekintő gondos munkával elősegíti... Ezt a munkásságát különös érdemképpen fogom méltányolni”.13

E felhívások kapcsán Hajdú megye tanfelügyelője 1947 január elején azt kérte főhatóságától, hogy a tanyai szórványok beiskolázásához — a már meglévők mellett - 2-3 új vándoriskola felállítását engedélyezze. Egyben kérte az általános iskola és internátus céljára juttatott nyírábrányi gr. Szapáry, a téglási Dégenfeld és a balmazújvárosi Semsey-féle kastélyok kollégiummá való átalakítását, azzal indokolva, hogy népoktatási kerületében ezzel „a legtávolabb fekvő tanyai szórványokon élő tankötelesek beiskolázása is lehetővé válik".14

Bihar megye is megmozdult. A kismarjai református lelkész 1946. decemberében azt jelezte a tanfelügyelőnek, hogy az Olgamajorban és a Szunyogh- tanyán 23 beiskolázatlan tanköteles él, s üdvös lenne egy vándoriskola létesítése „mert a községtől mindkét tanya távol van és útjai rosszak".15 1947. januárjában Nagy Miklós államtitkár már azt közölte a népoktatási kerület vezetőjével, hogy az Olga-majorban vándortanítós iskolát kíván felállítani s a

11 Ezek a vándoriskolák a következők voltak: betontanyai, bleiertanyai, Szepes III., Sze- pes IV., Elep II., nagylaposi, rollaházai, nagyhorti, kishorti, tiszacsatorna-gátőrházi, rensz- tanyai. HBmL. XXIV. 503/a. 8/1947.

12 Uo.: 4487/1949: A tanfelügyelő 1946. április havi jelentése.

13 Ub.: 8/1947; Köznevelés, 1946. december 1. 12. old.

14 Uo.: 8/1947.

15 Uo.: XXIV. 1479-2/1946.

84