A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 2. 1975 (Debrecen, 1975)

Tanulmányok - Szendrey István: Derecske a hajdúk letelepítéséig

A XIV. század 30-as éveiben a Dózsa-fiak perlekednek Macs teljes birtoklásáért, és 1335-ben Károly király közbelépésére - a Dózsa-utódok érdekében elhalasztják a pert. Dózsáék aztán még ebben az esztendőben megszerzik Egy- házasmacsot.11 Gáborján 1340-ben került tulajdonukba, ekkor már valószínűleg egészében.11 12 Nem kétséges tehát, hogy a XIV. század közepén még a Dó- zsa-családé a debreceni uradalom.13 14

A Dózsa-família fiú-ágának 1404-ben történt kihaltával a debreceni birtok Zsigmond királyra szállt vissza, aki 1405-ben el is foglalta azt.11 A debreceni uradalom ezután is tovább nőtt ugyan, s Derecske még csaknem félévszázadon át a keretébe tartozott, mégis mind Debrecennek és uradalmának, mind községünknek birtoklástörténetét a Dózsák kihalta után igen nehéz, teljes pontossággal nem is lehet megrajzolni. Ugyanis Zsigmond király 1410-ben elzálogosította azt Baliczky Andrásnak, de már a következő esztendőben, 1411-ben Laza- revics István szerb fejedelemnek adományozta, s 1411. szeptember 24-én a váradi káptalan bizonyította, hogy az új földesurat beiktatta Debrecen, Böszörmény, Derecske, Hegyes, Szoboszló, Csalános, Téglás, Tetétlen, Haláp, Dada, Szentpéterszeg, Keresztúr, Hosszúmacs, Poroszló, Szentdemeter, Zata, Su- ma, Hatház, Sámson, Cégén, Cuca, Fegyvernek, Máta, Aszalós, Apa, Elep, Bal- maz, Nánás, „Sildew",15 Szentjános, Firegyház, Hetven, Simonegyház, Tusnok és Vid monostora birtokába.16 17 A Dózsa-örökösök tehát kétséget kizáróan tovább gyarapították az uradalmat. Emellett az is feltehető, hogy Zsigmond e birtokadománynál is csatolt ahhoz, mára már emlékükben sem élő községeket.

Azt bizonyítani nem lehet, hogy a következő esztendőben, 1412-ben Derecske kivált volna a debreceni uradalomból és a Bajomiak (Bayoni) tulajdonába került volna, jóllehet számos esetet említhetnénk arra, hogy ez a család mind jobban vagyonosodik Biharban. Ugyanis csak a XIV. század közepéről van a Bajomi-család birtoklásáról hitelt érdemlő forrásunk, így községünket még tovább is a debreceni uradalom keretében kell feltételeznünk.1'

1411-től tehát a birtok a szerb fejedelemé. Ez az új tulajdonos még nem Brankovics György, aki örökli majd az uradalmat, de hogy az öröklés mikor következett be, az vitatható. Csánki Dezső és a szakirodalom általában azt tartja, hogy 1429-ben,18 holott Szűcs István - kétségkívül kissé félreérthetően 11 Zichy okmt. i. m. k. 434-435., 442., 447-449., 472-473., 479-481., 490. old.

12 Uo. 570., 598-604. old.

13 Komáromyra alapozva Zoltai L. fentebb idézett tanulmányában úgy írja le az uradalmat, ahogyan azt előadtuk. I. m. 61. old.

14 Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal c. műve semmit sem mond róluk. - Komáromy A. i. m. azonban igen részletesen foglalkozik a családdal. 68. és 77. old. - Vő.: Szűcs István: Szabad királyi Debreczen város történelme. Debreczen. 1871. I. k. 52-59. old. - Egyébiránt ha való Szűcs I. okfejtése, úgy a Dózsa- fiág - ha nem is vérségi alapon - tovább élt a Kállay-famíliában. I. m. 53-54. old.

15 Csupán arra kívánjuk felhívni a figyelmet, hogy Zoltai L. tehát 1411. évi dátummal nem véletlenül tüntetett fel ilyen nevű települést, i. munkájához készített térképen. Lásd a 6-os jegyzetet. - Csánki D. is jelzi még a XV. század végéről is, Bagota mellett. Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Bp. 1890.

16 Zichy okmt. Bp. 1894. VI. k. (Szerk.: Nagy Iván.) 146-147. old. - Lásd Szűcs I. i. m. 66. old. és őreá alapozva Kgmáxomy A. i. m. 78. old., továbbá Csánki D. i. m. 598. old.

17 Módy György: A mai Hajdú-Bihar megye település- és birtoklástörténeti képe a XIV-XV. században. (Német nyelven.) DMÉ. 1969-1970. (Szerk.: Dankó Imre.) Debrecen, 1971. Az 1418-as évszámot nem tudjuk elfogadni.

18 Lásd Szűcs I. i. m. k. 72. old. - Vö.: Csánki D. i. m. k. 589. old. - Módy Gy. i. m. 149., 153. old. stb.

7