A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 2. 1975 (Debrecen, 1975)

Tanulmányok - Kahler Frigyes: A közalkalmazottak helyzetének alakulása Debrecenben (1916-1919)

vesebb, mint amennyire szükség van, de egyelőre biztosítja a teljes fejadag kiosztását.50

A hivatkozott dokumentumok meggyőzően bizonyítják, hogy milyen sors jutott osztályrészül azoknak, akik az ún. „ellátatlanok" kategóriájába tartoznak. A munkásosztály és az agrárproletáriátus - amely számszerűen is a legnagyobb részét képezi az „ellátatlanok"-nak, mozgalmainak vizsgálata nem tartozik most tanulmányunk tárgykörébe. Az állam ezeket a mozgalmakat részben nyomorenyhítő akciókkal,1' részben rendőri eszközökkel igyekszik megfékezni — sikertelenül.

Hogyan hatnak a tárgyalt viszonyok az állam léte és működése szempontjából nélkülözhetetlen rétegre, az államapparátus tagjaira?

Az államgépezet működését alapvetően befolyásoló „közalkalmazotti" rétegek helyzete életviszonyainak alakulása nagyfontosságú, elsősorban az állam belső funkciójának ellátását illetően. Az államgépezet tagjai - a társadalmi munkamegosztás elvét tartva szem előtt — nem vitásan külön réteget képviselnek, akik realizálják az állam uralkodó osztályának állami kényszer formájában megnyilvánuló akaratát. A réteg ideológiailag leginkább az állam hivatalos ideológiájának befolyása alatt áll. Ez a réteg azonban nem kezelhető homogén képletként. Tagjai a társadalom valamennyi osztályából kerülnek ki. A vezető szerep természetesen az államot birtokló uralkodó osztály tagjaié. Ezek a magasabb beosztású „hivatalnokok" miniszterek fő és alispánok, polgármesterek stb. anyagilag rendszerint függetlenek, tőkével vagy földbirtokkal rendelkeznek, s így sorsuk nem azonos a tisztviselői kar tagjaiéval, akiknek megélhetését elsősorban a havi fizetés jelenti. E tisztviselői kar, az ún. ügyintézők - kisebb része értelmiségi, míg nagy többsége kispolgár.

Találkozunk e közalkalmazotti rétegen belül paraszti és proletár eredetű elemekkel is - hivatalszolgák - hajdúk stb. - akik nem vesztették el kapcsolatukat osztályukkal, hivatali munkaidejük leteltével más munkát is végeznek, - kertművelés, állattartás -, s ez a természetbeni jövedelemkiegészítés éppen a háborús gazdálkodás éveiben jelent le nem becsülhető előnyt a tisztviselői karhoz képest.

Az államapparátus tagjainak jogi helyzete az államgépezet köznapi megítéléséből eredően - tudniillik éles különbséget tettek a központi államgépezet és a helyi önkormányzatok között — merőben visszásán alakult. 1904-ig pl. a tisztviselők fizetése vármegyénként változó56 57 58, a városi tisztviselők pedig csak

56 Az 1917. április 4-i távirat HBmL IV. B. 901/a. - 346/1917. A továbbiakra DK 1918. jan. 24.

57 Ilyen volt a debreceni népkonyha, amely 1915. december 16-tól 1916. február 16-ig tartott nyitva. Egy ebéd ára 20 fillér, 67 étkezési napon 62 973 ebédet szolgáltak ki. A „szegényeknek" ingyen ebédjegyet is adtak ki. (DK 1917. 22. sz. 339. old.) 1916-1917. évben 71 étkezési napon 20 fillérért 74 880 ebédet adnak, 1917. december 15-től 1918. november 31-ig 107 étkezési napon 97 730 a kiadott ebédek száma: „ingyen étkezést kapott 899 iskolás gyermek, és 378 szegénysorsú személy. Az ingyen étkezőkön kívül 40 fillérért helyben lehetett ebédet fogyasztani, amit a munkásság vett igénybe. Az ebéd egy tál főzelékből áll, véres hurkával vagy tepertővel". (DK 1917. ápr. 21. 137. old.).

58 Az 1904. évi X. te. 1. §. elrendeli, hogy a vármegyei tisztviselőket ugyanazon fizetési osztályba kell sorolni", mint a minők az állami tisztviselőkre meg voltak állapítva". A 15. §. utasítja a pénzügy- és belügyminisztert, hogy az állami alkalmazottak illetményeire vonatkozó jogszabályokat a vármegyei alkalmazottakra is terjessze ki.

64