A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 2. 1975 (Debrecen, 1975)
Tanulmányok - Kahler Frigyes: A közalkalmazottak helyzetének alakulása Debrecenben (1916-1919)
1912-ben kerülnek arányos elbírálás alá a központi államhivatalok alkalmazottaival.59 60 A háború kitörésekor tehát az államgépezetben dolgozók jogilag is - nagyjából — azonos elbírálás alá esnek. A háború kitörése után jelentkező áremelkedés elsősorban azokat a tisztviselőket sújtotta, akiknek egyedüli megélhetési forrása a korábban oly sokak által irigyelt havi fizetés volt. Az uralkodó osztályok felismerik a veszélyt. Jól tudják, hogy csak olyan államgépezet segítségével kormányozhatnak, amely feltétlenül végrehajtja az állami akarat formájában ható osztályakaratot. Erre különösen nagy szükség van az olyan háborús időben, amikor fokozott az osztály ellentétek kiéleződése. Ehhez képest olyan központi intézkedések látnak napvilágot, mint a háborús segélyek.00 E pótlékok azonban nem jelentenek megoldást, és hatásuk alig érezhető az élelmiszerek és közszükségleti cikkek hiánya miatt. A városi tisztviselők fizetési besorolását 1917 tavaszán a 2. számú függelék tartalmazza. A fizetések tényleges értékére utal, hogy 1918. júniusában azoknak a „szegényeknek", akiknek az évi jövedelme 4000 К alatt marad, kedvezményes ebédjegyet osztanak.61 Ugyanakkor Debrecenben 214 házipénztárból fizetett alkalmazott 2 korona napidíjat „élvez", akiknek bérét 1918 márciusában emelték fel 4-6 koronára, szolgálati idejüktől függően.62 1917 tavaszán egyre több cikk foglalkozik a tisztviselők helyzetének romlásával.63 „A termelők helyzete könnyebb, mert az 1 liba árú cipőt most is megveszik 1 libárét, addig a tisztviselők exisztenciája valósággal alapjában inog meg. Fix fizetésű hivatalnoknak lenni: ez volt a legnyomorúbb sors a világháborúban".64 Elkerülhetetlen a 100 % béremelés, hogy az „ún. tisztességes megélhetés ne távozzon el örök időre a tisztviselői családok hajlékából". 1918 márciusában a debreceni köztisztviselők Wekerle miniszterelnökhöz fordulnak „ ... a ruhaneműből, főképp a fehérneműből még inkább kifogytunk . . . mert az árak csak az utóbbi év alatt 100-200 százalékkal emelkedtek".65 Júliusban: „ . . . már tisztviselőnyomorról kell beszélnünk ... A takarék- pénztárak különben jelenlegi helyzete mutatja, hogy mennyit kellett a termelőköröknek bevenniök. Ezek az intézetek úsztak a pénzben. A letevők között nem találunk fix fizetési egyéneket... a háborúban a tisztviselő a legnagyobb vesztes".66 Ilyen anyagi ellátottság mellett a tisztviselői kar aligha jelenthet biztos támaszt az államnak; amely nem képes saját gépezetének tagjait sem elégségesen 59 Az 1912. évi LVIII. te. 14. §. „a városi közigazgatási tisztviselők (tiszti, segéd, és kezelő- személyzet) fizetés és lakáspénz tekintetében az állami tisztviselőkre nézve megállapított fizetési osztályokba soroztainak". 60 Az 1915. évi XXII. te. és az 1916. évi XXV. te., amelyek egyszeri, 10 havi részletben esedékes segélyt engedélyeznek. Az 1917. évi 15. te. - végrehajtása tárgyában a 8200/1917. PM sz. rendelet intézkedik - a legkisebb (évi 1400 koronáig) fizetésű tisztviselőknek 100 % háborús segélyt rendel kifizetni, a magasabb fizetésűeknél a segély progresszíve csökken. 61 DK 1918. jún. 26. 62 DK 1917. szept. 16. 397. oldalon a 163/11, 643/1917. bkgy. és 454/24 026/1917. bkgy. 6. sz. közlemény. 63 DK 1917. márc. 17. 64 DK 1917. ápr. 1. 95. old. „A köztisztviselők helyzete" címmel. 65 DK 1918. márc. 13. 125. old. 66 DK 1918. jún. 9. „A köztisztviselők valóságos helyzete" című cikkben. 65
