A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 2. 1975 (Debrecen, 1975)

Tanulmányok - Mervó Zoltánné: A debreceni leányiskolák történetének főbb kérdései a XIX. század második felében

nek kellemetlenségeitől pedig a tanítókat kímélni kell. A gyermekek iskoláztatási arányának fokozása érdekében az iskolák számára területek kijelölését rendeli el.

Debrecen város hatósága, mint az utcai leányiskolák fenntartója a rendelet szellemében a korábbiaknál nagyobb mértékben kívánta befolyását érvényesíteni a tanítók kinevezése és az iskolakörzetek kialakítása tekintetében.

1855-ben az egyháztanácshoz írt előterjesztésében hangsúlyozta: „a leánytanítókat illetőleg azon visszás álláspontot, hogy bár a városi hatóság tulajdonosa a leányiskoláknak s ebből folyólag az téteti évenként a nagy költséggel járó javításokat, bár a városi hatóság mind a 10 leánytanítót évenként fejenként 40 Pft-tal, 3 öl tűzifával fizeti, az iskolákat fútteti, mind a mellett azon rendszer ellenében, melynél fogva a városi hatóságnak ügyelete alá tartoznának a 10 leányiskolák mint elemi iskolák éppúgy, mint catholikus elemi iskolák, hol a tanítóknak, sőt még az igazgatónak választása is a városi hatóság joga és kötelessége, a városi hatóságnak semmi tudomása nincs a leánytanítókról, nincs tudomása azok félfogadásáról, úgy azoknak változgatásá- ról. . . e miatt a városi hatóság elzáratik azon úttól is, hogy épületeit inven- tárium mellett át adhassa és hogy a sok költségbe került épületeire nézve azokat (a tanítókat) felelősökké tegyék." ;

A Városi Tanács ezért kimondta, hogy „amely tanítót a jövendőre nézve nem ő választ, attól megfogja tagadni a várostól járó javadalmakat". Az egyház sérelmesnek tartotta a Városi Tanács határozatát, utalva a három százada fennálló gyakorlatra, valamint a kormány által is szentesített protestáns egyházi jogokra. ..... a. jogosság a leány tanítók választására nézve egyházunk mellett harcol és valamint abból, hogy az egyház községi befolyás nélkül s csak a törvények által neki egyenesen kimutatott felsőbbségekhez tartozó je- jentés mellett választja meg leánytanítóit, nem következtethető az, mintha azáltal a városi hatóságnak a tanítók közerkölcsi és politikai magaviseleté feletti felügyeleti joga kétségbe vonatnék". Az egyház kérte a városi hatóságot, hogy kibocsátott határozatától tekintsen el, elismerve azt a kötelezettségét, hogy a város által javadalmazott személyekről a tanácsot időben tájékoztassa.4

Egyes leánytanítók előterjesztése, amelyben iskolájuk túlzsúfoltságára utalva a tanácstól újabb tantermek kialakítását, tüzelővel való ellátását kérik — indította a városi hatóságot annak megállapítására, hogy mivel a lakosság egyik-másik iskolába zsúfolva járatja gyermekeit, míg más iskolák viszont elnéptelenednek s „hogy a tanítók megközelítő arány szerint nyerhessenek tanítványokat s eképpen hivatásuknak könnyebben megfelelhessenek ... a következő iskolai év kezdetén a szülők leánygyermekeiket a lakások utcájában lévő leányiskolába járassák, ha pedig alapos okáért leánygyermekeiket más utszabeli iskolába kívánnák járatni, annak megengedéséért a Városi hatósághoz folyamodjanak". Az egyház az ilyen jellegű iskolakörzetek kialakítását a nevelésügyi szabadság korlátozásának tekintette. Azzal érvelt, hogy egyes iskolák túlzsúfoltságát „egyik városrésznek a másik felett míveltség tekintetébőli feljebb állása s gyermekeiknek ebből származó gyakoribb iskoláztatása idézi elő" tehát a körzetek kialakítása nem jelenti a zsúfoltság megszüntetését. A

3 HBmL IV. B. 1109/1. 11588/1855. alapszám. Az iskolák inventáriuma. Uo.: 85/1856. alapszám alatt.

4 TREL. közgy. iratok alapszám 12/b.

26