A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 2. 1975 (Debrecen, 1975)

Tanulmányok - Mervó Zoltánné: A debreceni leányiskolák történetének főbb kérdései a XIX. század második felében

helytartósági rendelet értelmében mind a városnak, mind az egyháznak arra kell törekednie, hogy a gyermekek közül iskoláztatás nélkül senki ne nőjön fel, ezt pedig a rendszeres számbavétellel, a szülőkkel való kapcsolattartás útján véli elérhetőnek.5

Debrecen város tanácsa 1858 októberében számbavette a városban élő minden hitfelekezetű iskolaképes és iskolaköteles fiú- és leánygyermeket. Az összesítő eredmények az alábbi képet mutatják:6 7

Iskolaköteles

református római kath. izraelita összesen

fiú

849

lány

853

fiú

55

lány

59

fiú

20

lány

17

fiú

924

lány

929

Iskolázott

református

római kath.

izraelita

összesen

fiú

lány

fiú

lány

fiú

lány

fiú

lány

571

597

44

50

16

10

631

657

Nem iskolázott

református

római kath.

izraelita

összesen

fiú

lány

fiú

lány

fiú

lány

fiú

lány

278

256

1

19

4

7

293

272

Az iskolakötelesekből a nem iskolázottak száma 35%, de ha figyelembe vesz- szük, hogy pl. 1862-ben az I. osztályba 468 tanuló járt, a IV. osztályt viszont csak 155 tanuló végezte el, akkor az iskolázottság foka alacsony szintet mutat. A szülők legfeljebb 1-2 évig járatták gyermekeiket iskolába, s utána házi munkára fogták őket. Ily rövid tanulmányi idő alatt viszont legfeljebb a betűismeretet sajátították el.

A város által kibocsátott felhívásnak a szülők körében nem lehetett túl nagy foganatja, hiszen az 1862. évi vizsga alkalmával is az iskolafelügyelők több iskolában állapították meg, hogy az egy tanítóra eső osztálylétszám a 100- at, sőt a Péterfián és a Czegléd utcában a 200 főt is meghaladja. Ez évben felmérés készült a tantermek befogadóképességéről, valamint az iskolák osztályonkénti létszámáról is.'

5 Uo.

6 Uo.: alapszám 14.

7 TREL. Nevelésügyi Szakbizottság jkve 1862. márc. 14.

27