A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 2. 1975 (Debrecen, 1975)
Tanulmányok - Módy György: Újabb adat Báthory Gábor által megadományozott hajdúkról
volt.8 Ezek szerint a tiltakozásban szereplő helyek közül 1608-ban falu (possessio) volt: Monostorpályi, Hosszúpályi, Szoboszló, Etel, Mikepércs, Pocsaj, Csán, Téglás, Szopor, Köteles és Pér; pusztabirtokok (praedium) voltak: Fejértó, Macs, Szentdemeter és Bánk. Ha elfogadjuk, hogy Szoboszló és Téglás tévesen Szatmár megyei falunak lett írva, akkor még valószínűbb, hogy a Lo- rántffy Mihályné nevében a tiltakozást megszerkesztő nótárius előtt a Sárospataktól távoleső Közép-Szolnok megyei falvak pontos elhelyezkedése sem volt ismert. Így szövegébe egyaránt bevette a szomszédos Kraszna, sőt Külső- Szolnok megyét is. Az oklevélben szereplő helységnevek azonosítása után azt kell tisztáznunk, hogy Lorántffy Mihályné Kamarás Borbála milyen birtokjogra alapozva tehetett ellentmondást Báthory Gábor adományozása ellen. Az oklevél bevezetésében foglalt származási rend igazít el ebben. Lorántffy Mihályné Kamarás Borbála (1582-1609) Zeleméri Kamarás Miklós és Henyei Margit leánya volt, de annak még nem akadtunk nyomára, hogy a szóban forgó falvakban a Zeleméri vagy a Henyei család valamikor is részbirtokos lett volna. Lorántffy Mihályné nagyapja viszont az a Zeleméri Kamarás János volt, aki felesége ruszkai Dobó Anna révén a Dobó-család különböző részbirtokainak leánynegyedként a használója lett. Anna apja: Dobó Domokos, illetve Anna testvérei: Ferenc, István a későbbi egri kapitány majd erdélyi vajda és II. Domokos valóban birtokosok voltak együttesen vagy külön-külön Mikepércsen, Kötelesen, Szoboszlón, Tégláson, Bánkon, Pocsajon, valamint Macson. Dobó Anna révén fia Zeleméri Kamarás Miklós részesedett a birtokokban, az ő öröksége pedig egyetlen leányára Lorántffyné Kamarás Borbálára szállt. Ö pedig 1602-ben még más ruszkai Dobó-javak birtokosa is lett. Nagybátyjának Dobó Istvánnak a fia: II. Ferenc barsmegyei főispán (?-1602) fiúörökös nélkül halt el. Ez a II. Ferenc az ősi upori és sárfűi, valamint az 1601- ben általa megvásárolt lednicei uradalmat is nagynénje Dobó Anna Zeleméri Kamarás Jánosné leszármazottainak adta. így Lorántffyné Kamarás Borbála kétszeres jogon lett birtokos azokban a falvakban, melyek a XVII. század első éveiben a ruszkai Dobó családé voltak. A Közép-Szolnok megyei Etel, Csán, Szopor és Pér falvakban 1604-ben Eödönfi László volt a részbirtokos, akinek részei voltak Szoboszlón és Tégláson is. A ruszkai Dobó és a nagymihályi és vinnai Eödönfi családok viszont egyaránt ungmegyei származásúak és egymással közeli rokonságban állóak voltak. Lorántffyné Kamarás Borbála dédapja Dobó Domokos - aki felesége Czékei Zsófia révén lett Szoboszlón, Mikepércsen és Kötelesen részbirtokos — sógora volt Eödönfi László dédapjának Eödönfi Imrének, aki ugyanezekben a falvakban szintén felesége Czékei Krisztina után lett birtokos. A valamikori Czékei birtokokból még az Eödönfiekhez került jószágokhoz is leányági jusson igényt tartottak a Dobók, utoljára II. Ferenc, az ő hagyatékából pedig nagynénjének Dobó Annának az unokája, Lorántffy Mihályné Kamarás Borbála. Báthory Gábor hajdúadományozásától illetve Lorántffyné ellentmondásától 8 A bihari Fejértót és Szentdemetert lásd Jakó Zsigmond: Bihar megye a török pusztítás előtt. Budapest, 1940. 240-241., 349. old. 20
