A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 2. 1975 (Debrecen, 1975)
Levéltári fórum - Szűcs Ernő: Az üzemtörténetírás levéltári forrásai Hajdú-Bihar megyében
a gazdasági évről szóló igazgatótanácsi vagy részvényesek gyűlésének jegyzőkönyveit kötelesek voltak a cégbíróságnak megküldeni. Ez utóbbi iratokban a beruházások, az újonnan alkalmazott technika, gépi felszerelések, termelési eredmények, jövedelmezőség is szerepelnek a vállalat egy-egy adott év speciális problémái mellett, méghozzá üzemenkénti rendszerezéssel. A fond tartalmának csupán felsorolása is érzékelteti, hogy üzemtörténeti kutatásnál nélkülözhetetlen fontosságú ez az iratcsoport, amely egyébként 1950-ig tartalmaz anyagot és Debrecen mellett a megye megfelelő nagyságrendű vállalatainak iratait is magába foglalja.20 A cégbírósági anyag kutatását nehezíti, hogy használata pénzügyminisztériumi engedélyhez van kötve. Másik nehézség, hogy az anyag egy része, főképpen a nyilvántartó könyvek még mindig a Törvényszék irattárában vannak, pedig ez utóbbiak - mivel felfektetésük visszamenőleges volt - 1876 előtti adatokat is tartalmaznak. Ugyanakkor nagy segítséget jelent a kutató számára, hogy a közelmúltban a Megyei Levéltár dolgozói - lelkiismeretes, pontos munkával - két szempontból (település és cég neve) is katalóguscédulát készítettek a cégbírósági anyagról. Az 1850-1948. között funkcionáló Kereskedelmi és Iparkamara iratanyaga a Levéltár IX. fondcsoportjában nyert elhelyezést.21 A Kamara feladata volt a keletkezése idején még működő céheknél jóval magasabb szinten tömöríteni a kereskedőket és iparosokat, képviselni ezen rétegek érdekeit, ugyanakkor a hatóságokat segíteni adatszolgáltató, nyilvántartó, véleményező, javas- lattevő munkájával. A Kamara figyelemmel kísérte területén a piaci árak alakulását, sok esetben eladási, értékesítési lehetőségeket igyekezett biztosítani a tagságának, közreműködött a szakképzés, valamint az ellátási színvonal emelésében, felügyelt az ipart és kereskedelmet érintő rendeletek szabályszerű végrehajtására. Véleményt nyilvánított a cégjegyzés ügyében, szorgalmazta a részvénytársaságok alakulását. Figyelme nemcsak a szükebb értelmezés szerinti iparra és kereskedelemre terjedt ki, hanem a hitel, közlekedés stb. területek ésszerűsítésére is törekedett (javaslat a minisztériumok felé). Igyekezett leszerelni a tőkések érdekében a sztrájkokat, a feszültség levezetését a munkabérkérdés többszöri vizsgálatával, javaslatokkal próbálta megoldani. Az anyag bőségét mutatja, hogy az üzemtörténetírás szempontjából leglényegesebb három állag, nevezetesen az elnökségi iratok, ügyviteli iratok, végül az iparosok és kereskedők nyilvántartása együttesen 112 folyóméter terjedelmű. Az elnökség számontartotta az üzemek termelési eredményeit (gyáripari statisztikák), kiviteli, nyersanyagbeszerzési kérdésekkel foglalkozott, de nyilvántartotta az egyéni és társcégeket is. A fondon belül legbőségesebb forrásnak a IX. 20l/b. 1-821. számig tartó ún. ügyviteli iratokat tekinthetjük, amelyek kutatása a már említett, a Kamara által alkalmazott, iratkezelési módszer miatt rendkívül nehéz, hosszadalmas (100 fm anyagról van szó!). Ez az anyagbőség azonban feltétlenül kárpótolja a kutatót fáradtságáért. A XI. fondcsoportba sorolt „Gazdasági szervek iratai" üzemek, bankok, szövetkezetek, egykor saját irattárainak anyagát tartalmazzák ugyan, azonban ennél az egységnél a kutatót gyakran csalódás éri.22 Az iratok üzemenként vannak rendszerezve, így konkrét üzem történetének feltárásához sokkal kedvezőbb út lenne a XI. fond anyagának használata, mint pl. a Kereskedelmi és 20 Helytörténetírás i. m. k. 377-399. old. 21 HBmL. IX. 22 HBmL. XI. 174
