A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 2. 1975 (Debrecen, 1975)
Levéltári fórum - Szűcs Ernő: Az üzemtörténetírás levéltári forrásai Hajdú-Bihar megyében
Iparkamara óriási anyagának végigvizsgálása, de a XI. fondban őrzött anyag annyira hiányos, hogy egy-két esettől eltekintve alig nyújt érdemleges segítséget. Ezért a fond kutatását - amelybe egyébként gazdasági, technikai, a munkásság helyzetével és mozgalmaival kapcsolatos iratokat egyaránt találunk — feltétlenül össze kell kötni más irattári egységek kutatásával. Míg a XIII. és a XIV. fondcsoportok anyagának vizsgálata csak esetenként nyújthat az üzemtörténész számára használható anyagot, pl. az előző csoportból Rickl (Nagybákay) család, az utóbbi csoportból pedig Csobán Endre hagyatéka, addig feltétlenül figyelmet érdemel a XV. fondból a „Debrecen városban működött, feloszlatott egyesületek iratainak gyűjteménye”, bár meg kell jegyeznünk, hogy az egyletek feloszlatásuk után különböző megfontolásokból korántsem adták le teljes iratanyagukat.23 így sok, több évtizedig tevékenykedő egyesületet gyakran csak egy-két lapnyi irat képvisel. Szerencsésebb esetben azonban fellelhetők ezen iratok között a szervezet létrehozásának időpontja, az alapító tagok nevei, létszáma, sőt a tagok származási helye is. A rendőrség ugyanis éppen a magyar munkásság elszigetelése érdekében csak magyar- országi illetőséggel (honossággal) rendelkezőknek engedélyezte a belépést a munkásegyesületekbe, ezért megkívánta, hogy a névsorokban feltüntessék a tag születési helyét is. Ezáltal érdekes adatokat kaphatunk egy bizonyos üzem szak- munkásgárdáj ának összetételéről. A XVI. fondcsoportba sorolt, a két forradalom alatt, illetve azokkal kapcsolatban keletkezett iratok közül témánkat tekintve leglényegesebbek a „Debreceni Munkástanács iratai", mert ezek között találhatók meg az ellenforradalom hatalomra jutása után keletkezett ún. „beszámolók", amelyek ugyan a tőkés tulajdonos megfogalmazásában, de tartalmazzák a két forradalom alatt az üzemben történteket.24 Pl. az üzemi bizottság tagjainak neveit, a bizottság által hozott intézkedéseket, a proletár állam közellátásának biztosítása érdekében tett erőfeszítéseket, az alapanyag és energiabázis beszerzésének problémáit, termelési eredményeket. Értékéhez képest méltatlanul ritkán kutatják a XXVII. fondba sorolt „Balesetelhárítási Felügyelőség" anyagát.25 A Felügyelőség által évenként rendszeresen végzett gyárlátogatások iratait termelő egységenként rendszerezték, és egy adott üzem anyaga akkor is együtt található, ha a tulajdonos közben változott. Ezek az iratok koronként változó oldalszámú (2-6) nyomtatványok kitöltéséből állnak ugyan, de tartalmazzák az alapítás évét, a munkások, alkalmazottak létszámát, mégpedig szakképzettségi kategóriák szerinti megoszlásban, a munkaidő kezdetének és végének időpontját, minden év gépfelszerelését, tehát belőlük nyomon követhető az üzem fokozatos technikai fejlődése is. Ezen túlmenően tartalmazzák az előfordult balesetek számát, okát, súlyosságát, a munkakörülményeket (üzemek tisztaságát, padlózat, ablakok állapotát, gépek balesetveszélyességi fokát, tanoncok elhelyezésének módját, tisztálkodási berendezéseket stb.), a sztrájkok okát és időtartamát. Sajnálatos azonban, hogy ez az irategyüttes nem teljes, mert nem található meg benne minden üzem anyaga, mivel egyes vállalatok iratait még napjainkban is az SZTK tartja a maga kezelésében. Említést kell tenni arról is, hogy az államosítás jogilag ugyan 1948-ban következett be, de a valóságban már 1945-ben is előfordult, hogy az elmene23 HBmL. XIII., XIV., XV. 24 HBmL. XVI. 25 HBmL. XXVII. 175
