A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 2. 1975 (Debrecen, 1975)
Levéltári fórum - Szűcs Ernő: Az üzemtörténetírás levéltári forrásai Hajdú-Bihar megyében
mint a város anyagi ügyeinek ellenőre - figyelemmel kísérte a városi üzemek egész kapitalizmuskori (téglagyár, villany- és gázgyár, hőforrás, fürdő, vágóhíd stb) működését is. Bár ezen vállalatok anyaga külön is megtalálható a IV. B. 1413. - IV. B. 1421. fondba sorolt iratok között, de a IV. B. 1409/e. szám alatt, tehát a számvevőség irataiban mégis sok, másutt meg nem levő adat található ezekre az üzemekre vonatkozóan. Ebből az iratcsoportból, valamint a már említettt közgyűlési aktákból derül például arra fény, hogy az ún. városi üzemek nyereségükből mennyivel járultak hozzá a városi költségvetés egyensúlyának fenntartásához, a városiasodás költségeinek fedezéséhez. A kutató számára lényegében hasonló a helyzet a megyei városok és községek esetében. Ez utóbbiak anyagát levéltárunk az V. fondcsoportba sorolta.16 Az üzemek, mint jogi személyek, dolgozói pedig mint munkásmozgalmi tevékenységükért perbefogottak több vonatkozásban érintkezésbe kerültek a jogszolgáltatás területi szerveivel. E szervek iratai a Hajdú-Bihar megyei Levéltár VII. fondcsoportjához tartoznak, és döntő mértékben a felszabadulás után kerültek a megyei Levéltárba, de rendkívül hiányosan.17 A hézagosság első okaként a bombatámadásokból származó károkat kell említeni, mert a Járásbíróság, valamint a Törvényszék és Ügyészség, illetve az Ítélőtábla és Főügyészség épületeit ért bombatalálatok jelentős kárt okoztak e szervek irattáraiban is, amelyek mindenütt a romok alá kerültek. Ráadásul a felszabadulás utáni bíróságok átszervezései, átköltöztetései sem hatottak kedvezően, de az igazságügyi hatóságoknál nem kellő szakszerűséggel végzett iratselejtezés is sok anyagot megsemmisített. A megmentett és a munkásmozgalom története szempontjából értékes peranyagok sincsenek teljes egészükben megyei levéltárunkban, mert több régi peranyagot a belügyi szervek a népellenes bűntettek vizsgálatakor igénybe vettek, és azokat később a népbírósági anyaghoz csatolták. Másrészt sok, igen jelentős munkásmozgalmi vonatkozású peranyag a Párttörténeti Intézetbe került. A perek munkásmozgalmi részének vizsgálatát elősegíti a Levéltár által alapos munkával készített mutatórendszer. További segítséget jelent, hogy a XXXII. fondon belül négy tekercs mirofilmen megtalálható a Párttörténeti Intézetbe került peranyagok ítéleti része.18 A jogszolgáltató szervek iratai, kivált az ún. polgári peres iratok, valamint a csőd- és váltóügyek gazdaságtörténeti adatokat adnak, a korszakról jellemző képet rajzolnak a kutatónak. Üzemtörténetírási szempontból különösen értékesnek tekinthető a VII. fondon belül a „cégbíróságok'' anyaga.19 Az 1876. január 1-én hatályba lépett kereskedelmi törvény (1875. XXXVII. t. c.) elrendelte, hogy a kereskedők és az iparosok, amennyiben üzletük a kisipar körét meghaladja, cégüket a törvényszéknél vezetett kereskedelmi cégjegyzékbe kötelesek bevezettetni. A bevezetési kötelezettség egyéni és társas cégekre egyaránt vonatkozott (közkereseti, betéti, részvénytársaság, szövetkezet, 1930-tól korlátolt felelősségű és csendes társaságokra is). Az iratokból megállapítható az alapítás időpontja, az alapítás körülménye, a tőke megoszlása (részjegyek tulajdonosainak neve, befektetett tőkéjük mértéke). Kiváltképp értékessé teszi ezt a fondot a kutató számára az, hogy a társaságok évi mérlegeiket, 16 HBmL. V. 17 HBmL. VII. 18 HBmL. XXXII. 19 HBmL. VII. 173
