A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 2. 1975 (Debrecen, 1975)

Levéltári fórum - Szűcs Ernő: Az üzemtörténetírás levéltári forrásai Hajdú-Bihar megyében

vényhatóságú jogú városok iratait foglalja magába.15 Mint ilyen, tartalmazza a három főispán és az alispánok (Hajdú, Bihar, Debrecen), illetve a főispáni és alispáni hivatalok anyagát, a főszolgabírói, a járási hivatalok és ami a debreceni üzemtörténetírás szempontjából rendkívül lényeges; Debrecen város köztörvényhatósági iratait.

A főispáni iratokból különösen a IV. B. 90l/a. alatt kezelt elnöki és bizalmas iratok, valamint a IV. B. 901/f. kormánybiztosi iratok fontosak, mert ezek politikai vonatkozású anyagok.

A főispáni bizalmas iratokban a csendőrség és más karhatalmak igény- bevételéről is szó van. Nem hagyhatók figyelmen kívül a közgyűlések jegyzőkönyvei és iratanyagai se, mert különösen Debrecen város esetében a telepengedélyek megadása a polgármesteri hivatalhoz beadott kérelem alapján, de a közgyűlések jóváhagyásával történt. E kérelmekben, illetve engedélyekben sok értékes adatot találhatunk pl. az alapítás idejét, a telep helyét, az alapítás kezdeményezőinek és az új vállalat első ügyintézőinek neveit, az üzem építésével megbízott cégek neveit, az üzem kezdő kapacitását stb. Különösen érdekes adatokat szolgáltatnak ezek az iratok a beruházások elhúzódásáról, a késések meg- okolásáról, mert ezek gyakran a „vis majornak" tekintett helybeli építőipari-, szerelő-, vagy a gépgyártó vállalatok munkásainak sztrájkjai miatt következtek be. Sajnálatos, hogy a rendőrkapitányi hivatal munkásmozgalmi vonatkozású iratai nagyon hézagosán maradtak fenn, de csökkenti a kárt, hogy a rendőrkapitányok időről időre jelentést készítettek a munkásság szervezettségéről (pl. gyűlések tartása) és megküldték ezt a polgármesteri hivatalnak. Ezeket a rendőrkapitányi jelentéseket a polgármesteri, elnöki, bizalmas akták között helyezték el, s a kutatóknak ott ma is rendelkezésére állnak. Ezen aktákból a gyűlések, a sztrájktanyák helye, a résztvevők száma, a vezetők, a felszólalók nevei, a hozott határozatok is kiolvashatók, de megtalálhatók bennük, vagy az iratok külzetén a rendőrség, illetve a polgármester feljegyzett ellenintézkedése is.

A debreceni üzemek történetének feltárását, a város igazgatási szervek anyagának kutatását nagyban nehezíti, hogy a közgyűlési jegyzőkönyvekhez, illetve iratokhoz 1861-ig nincsenek mutatók, így a kutató az iratok egyedi átnézésére kényszerül. Az 1867-től működő képviselőtestületek anyaga viszont már állagokra van bontva és a jegyzőkönyveknek megvannak a mutatói is. Még könnyebbé válik a helyzet 1916-tól, mert mint ismeretes, a városi tanács 1916. és 1942. között a közgyűlés jegyzőkönyveit könyvalakban, nyomtatásban is kiadatta, így ez utóbbi korszak kutatói mentesülnek a gyakran változó kézírások olvasásától, sőt a könyvek végén név- és tárgymutató is rendelkezésükre áll.

A fondokba foglalt anyagok közül számszerűit kiemeljük a IV. B. 1102/a-b, f, IV. B. 1105., de kiváltképp a IV. B. 1109/a-c tanácsi iratokat, de a kutatásnak feltétlenül ki kell terjednie a Számvevőségi, Főügyészi, valamint a Közellátási iratokra is. A kiemelten említett 1405/a„ b., f. pontok alá sorolt anyagában a város tulajdonában levő közüzemek, ipari épületek ügyei (1898-1917), ipariskolai, munkásmozgalmi jelentések, a műszaki osztály üzemekről is szóló iratai lelhetők fel. A főügyészi és közellátási iratokból pedig ugyanezen üzemek peres ügyeire, valamint a közellátásban betöltött szerepükre derül fény.

A számvevőség nemcsak az iparosokat tartotta nyilván 1963-ig, hanem 15 HBmL. IV. B.

172