A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 2. 1975 (Debrecen, 1975)
Levéltári fórum - Szűcs Ernő: Az üzemtörténetírás levéltári forrásai Hajdú-Bihar megyében
művének, a Debreceni Dohánygyár történetének 1971-beni megjelentetése.0 Ezt követően 1973-ban és 1974-ben azután több megyei vállalat megíratta történetét. (Közbevetően megjegyeznénk, hogy különböző okok miatt ezeknek egy része még nem jelent meg.) Elkészült a Járműjavító, a TITÁSZ, a téglási HIM, a hajdúböszörményi Faipari Vállalat és a Textilipari Vállalat, a biharkeresztesi Faipari, a megyei Élelmiszerkiskereskedelmi, a debreceni Húsipari, valamint a Magyar Hűtőipar Debreceni Gyára története és a közelmúltban jelent meg a „Hajdú-Bihari Állami Sütőipar negyedszázada" című munka.9 10 A kiadványok sorát végigtekintve egy hangsúlyáttevődés is felismerhető. Míg ugyanis a felszabadulás előtti, de azt követően is az ún. első kiadási periódusban (1961-ig) jóformán kizárólag debreceni üzemek története jelent meg, addig 1969-től zömmel a megyében másutt működő vagy legalább is megyei- tiszátúli jellegű vállalatok íratták meg történetüket. S ha az előzőekben a kérdés időszerűségéről s vele együtt a helyi üzemtörténetírás mennyiségi kérdéséről beszéltünk, a továbbiakban a minőséggel kapcsolatos problémákról kell szót ejtenünk. A minőség jelenleg nem kielégítő szintjének egyik alapvető oka, hogy az üzemek gyakran csak közvetlenül az évforduló évében gondolnak történetük megíratására, s mivel a nyomda az előállítást fél-háromnegyedévre vállalja, az üzemek pedig nem akarnak „kicsúszni" az időből, így a szerzőknek csak kevés idő jut az igényes munkára, s ez rendszerint a színvonal rovására megy. Ennek lesz következménye többek között, hogy kellő forrásanyag használata nélkül, csak visszaemlékezések alapján készülnek a munkák. Nem történik meg az üzemek az iparág helyi történetébe ágyazása sem, mert nem, vagy alig esik szó 80-100 év óta működő gyárak 1950-1960 előtti történetéről. Így lesznek ezek az üzemtörténetek a kerítéssel körülhatárolt területek történetévé minden élő gazdasági, politikai, társadalmi külső (városi, országos) kapcsolatokat nélkülözőkké. A tartalmi hiányosságoknak csak egy része magyarázható az időtényezővel. Másik faktorként az üzemtörténetírás rendezetlenségét, a megfelelő információ hiányát is meg kell említenünk. Valószínűleg ez utóbbi okkal magyarázható, hogy az üzemek, történetük megíratásakor, a szerző vagy szerzők személyének kijelölésekor, nem kérik ki az illetékes helybeli szakmai körök: a Hon- és Helytörténeti, illetve a Munkásmozgalom Történeti Bizottság véleményét, így megbízatásaikat gyakran a történelmi kutatások módszereiben járatlanoknak, vagy azt nem alkalmazóknak adják. Ebben véljük felismerni azt a súlyos mulasztást, hogy az 1969 óta elkészült 11 Hajdú-bihari üzemtörténetből mindössze három mű hivatkozik jegyzet apparátusában levéltári forrásokra, további kettő pedig csupán az előszóban tesz említést arról, hogy az anyaggyűjtés során levéltári kutatást is folytattak a szerzők. Meg kell azonban jegyeznünk; ez az utóbbi öt, de a megjelent üzemtörténeti müveknek együttesen még mindig felét 9 Hegedüls Jenő-Szikora János: A Debreceni Dohánygyár története. Debrecen, 1971. 10 Dudinszki Elek-Bieliczky Sándor: Hajdúsági Iparművek. Gyula, 1972. és Szentirmai László: A hajdúböszörményi Textilfeldolgozó Vállalat másfél évtizede 1955-1970. Debrecen, é. n„ továbbá Kovács Gábor-Szentirmai László: Húszéves a Hajdúböszörményi Faipari Vállalat. Debrecen. 1974. és Szendi Márton: Magyar Hűtőipar Debreceni Gyára 1953- 1973. Hajdúnánás, 1973., valamint Egri József: Két évtized a Hajdú-Bihar megyei Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat történetéből. Debrecen, é. n. és Boda László: A Debreceni Húsipari Vállalat. Debrecen, 1974. valamint: A Hajdú-Bihar megyei Állami Sütőipari Vállalat negyedszázada. (Szerk.: Szűcs Ernő) Debrecen, 1974. 167
