A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 2. 1975 (Debrecen, 1975)
Levéltári fórum - Orosz István: A hajdúvárosok agrártörténetének levéltári forrásai a 18-19. században
egy font fehér vagy barna kenyér, marha- juh- és sertéshús «szalonna, egy icce zsír, egy pozsonyi mérő liszt, borsó, lencse, bab, köleskása, egy icce lenolaj vagy repceolaj, egy fej zöld és savanyú káposzta, egy icce olvasztott vaj, egy tucat tojás, egy icce tej, bor, sör, pálinka (gabonából, törkölyből vagy szilvából), egy pár tyúk, kappan, liba, kacsa vagy pulyka. A 19. század harmincas éveitől kezdve jelentések találhatók a vonó és hízott ökrök, lovak, tehenek, juhok, sertések, a magyar, német és spanyol gyapjú, a kender, a len, a gubacs, a marha, ló és juhbőr, a méz, a viasz és a dohány áráról is. Töredékes kimutatások találhatók a búza, rozs, árpa, zab, tengeri és köles árairól is.® A kerület és a városi magistratusok limitációi révén 1758-tól 1850-ig hiánytalan adatsor állítható össze a marhahús árairól s több évtizeden keresztül követhetők nyomon a limitált borárak is. A tanácsok szabályozó tevékenysége nemcsak az árakra, de a bérekre is kiterjedt. Ha nem is rendszeresen, de elég sűrű időközönként meghatározták a férfi kaszás és kapás napszámját, a kapás, széna gyűjtő, szőlőkötöző nőkét és gyermekekét. A cselédrendtartások mellett nem mulasztották el a nagyobb, kisebb és „fickó” szolgák, valamint a cselédlányok éves bérének szabályozását sem.® A bérek vizsgálatát, amelyet kiegészíthetünk az aratórész nagyságának vizsgálatával is, az teszi nagyon fontossá, hogy éppen a hajdú városokban már a feudalizmus korszakában is igen sok cseléd, napszámos, villás, részesarató, két keze munkájából élő ember volt található, akiknek egy része nem is talált elég munkát helyben s igy nyáron a szomszédos nagyobb uradalmakban igyekezett megélhetést keresni. Ezek életnívóját az ár- és bérszínvonal alakulása már a 18. században is meghatározta. A limitált árak és bérek természetesen mindig torzítanak s nem tükrözik a piac ármozgásait, hiszen a limitációnak éppen az lett volna a szerepe, hogy a spekulációs mozgást kiiktassa. Abszolút értékük így bizonytalan, a tendenciák jelzésére azonban mégis alkalmasak, mert az általános ármozgást a limitált árak is követték, legfeljebb egy szinttel alacsonyabban. Az ár- és bérszínvonal összevetése számos olyan tanulsággal szolgálhat — pl. hogy a napóleoni háborúk időszakában a bérek nem követték az árak emelkedését - amelynek érvénye túlmutat a hajdú városokon. Ugyanakkor az 1780- as évek gyenge terméseivel, vagy az 1800-as évek stagnáló bérszínvonalával megmagyarázhatók azok a nagyarányú zsellérmozgalmak, amelyek bizonytalanná tették a hajdúvárosok életét. A mezőgazdasági termelés mellett külön figyelmet érdemel a hajdú városok agrártársadalma is. Nemcsak azért, mert hiányzik a feudális nagybirtok, a városok lakosai nem élnek feudális függésben s így belső tagozódásukat nem határozza meg a jobbágyi állapot és az ezzel együtt járó földesúri és állami szabályozók, hanem azért, mert ezt a társadalmat részben olyan forrásanyag alapján is lehet tanulmányozni, amely a jobbágyfalvakban nem található meg. E sajátos források között első helyen az 1779-84. évi rendezés során keletkezett telekösszeírásokat kell említenünk. A forgó földeknek telek szerinti kimérésben az első lépés a belső telkek összeírása volt. Ezek az összeírások településtörténeti szempontból is rendkívül érdekesek, mutatják, hogy a 18. szá- 55 56 55 Uo. 1785. Fase. IX. No. 1. 1846. Fase. VI. No. 37. 56 Pl. Uo. V. A. 101/a. 1817. 276. old. 161
