A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 2. 1975 (Debrecen, 1975)
Levéltári fórum - Orosz István: A hajdúvárosok agrártörténetének levéltári forrásai a 18-19. században
ról, a hozamokról, az évente megtermelt gabonafélék mennyiségéről, amikor másjellegű adatunk is nagyon kevés van. Az 1790-es évektől kezdve sajnos ezeket a számszerű kimutatásokat felváltják a várható terméskilátásokra utaló szöveges jelentések, amelyek forrásértéke távolról sem olyan, mint a fentebb említetteké. Kiegészítik e jelentéseket az állatvészről, az elhullott, megbetegedett állatokról időnként bekért összesítések, valamint az ínségakciók során, így pl. 1795-ben és 1846-47-ben készített feljegyzések a kiosztott gabonáról, az ellátottakról és a segélyre szorulókról stb. Ebbe a sorba tartoznak a katonai célra felvásárolt termékekről, a magazinokból kiosztott vetőmagokról készített feljegyzések, listák is. Fontos dolgokról tudósítanak azok a jelentések, amelyek a Helytartótanács különféle ajánlásaira válaszolnak. Ezekből tudjuk pl. hogy a 18. század végén a hajdú városokban még nem voltak merinói juhok, mert a Helytartó- tanács kérdésére a páduai juhokat illetően nemleges választ küldenek a kerületből. Így értesülünk arról, hogy csak az 1790-es években, ugyancsak a Helytartótanács felszólítására, kezdenek a hajdú városokban burgonyatermeléssel foglalkozni, de nem vetik a szintén ajánlott napraforgót s 1850-ig a cukorrépát sem.52 Az említett terméskimutatások segítségével gazdaságonként is elemezhetjük a mezőgazdasági termelést. A ránkmaradt hagyatéki leltárak azonban olyan dolgokról is tudósítanak egy-egy gazdasággal kapcsolatban, amelyek a termésösszeírásokban nem találhatók meg. A szoboszlói Csanády Sámuel főkapitány 1787-ből származó hagyatéki leltárából53 pontosan megtudjuk, hogy milyen eszközökkel volt felszerelve terjedelmes gazdasága. Található volt birtokán egy nagy ló után való vasas szekér, egy kisebb ló után való vasas szekér, egy ökör után való vasas szekér, két farhám, hat kishám, egy gyeplő, nyolc szekeres fék, egy keresztes, két bécsi hatló lánc, három bécsi saraglya lánc, két székérderék- ra való hámori lánc, két ökör után való szántó talyiga, egy ló után való szántó talyiga, három eke minden hozzá tartozó készülettel, két háromágú vasvilla, hat kétágú vasvilla, tíz háromágú favilla, öt kétágú ócska favilla, hat vas gereblye, három kasza két üllővel és kalapáccsal, egy nagy új szánka, egy vas borona, négy tézsla jármostól, két szántótézsla, jármostól, egy ócska vas kerék, két nádtoló és két vas fazék. Állatállománya: 345 ló, szarvasmarha, sertés és juh, egy kisebbfajta nyájjal felért s feltűnően sok volt mintegy 110 hold terjedelmű szántóföldjéhez képest. Hagyatékának teljes értékét 4213 forintra becsülték. Az állattartás nagy jelentőségét mutatja, hogy ebből 2657 forintot tett ki az állatállomány értéke. A városi földeken folyó gazdálkodásról, a városok saját majorjainak felszereléséről a városgazdái jelentésekből alkothatunk képet magunknak. A városok gazdálkodása nem volt jelentéktelen, hiszen a városi földek terjedelme 1841-ben meghaladta a nyolcezer holdat.54 Az árutermelés, fogyasztás és értékesítés kérdéseit vizsgálva fel kell hívnunk a figyelmet azokra a forrásokra, amelyek nagy tömegben csaknem teljesen kiaknázatlanul hevernek a Hajdú-kerület levéltárában. Ezek között az ártörténeti kutatásokhoz elengedhetetlenül fontosak a negyedévenként megismétlődő piaci árjelentések, amelyekből megtudhatjuk, hogy mennyibe került egy52 Uo. 1785. Fase. VI. No. 523. 1840. Fase. V. No. 39. 53 Uo. V. A. 1/b. 1787. Fase. XXX. számozatlan. 54 Uo. V. A. 5/a. 1787-91. IV. A. 502/b. 1846. Fase. XII. No. 45. 160
