A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 2. 1975 (Debrecen, 1975)

Levéltári fórum - Orosz István: A hajdúvárosok agrártörténetének levéltári forrásai a 18-19. században

kialakítható képet jól egészítik ki a magánszerződések, örökvallások, osztályoslevelek, zálogszerződések, végrendeletek. Az örökös és forgó földek jog szerinti megkülönböztetése kitűnik a szoboszlói Cseke István végrendeletéből és az ugyancsak szoboszlói Koltso Jánosné örökvallásából. Cseke István 38 köböl életen kívül végrendelkezik „telek után való" földjeiről, amelyeket atyafiának hagy és forgó földjeiről, amelyeket „minthogy szolgálattyára adattak" a városnak hagyományoz.18 Koltso Jánosné fél telek után járó kertet, tilalmas és ugarföldet bocsát áruba.19 A hadházi Szénási Miklós után a tanácsra háramlóit kerttel 1725-ben megkínálták törvény szerint a véreket, „de azon vér mondván: én bizony 3 máriásnál többet érte nem adok, nem váltotta magához", ezért a tanács Hatházi Péternek adta el.20

A magánosok iratai között sajátos helyet foglaltak el a rehabeációs, re- vindikációs perek, amelynek során az elidegenített hajdú telket és földet igyekeztek visszaszerezni azok, akik azt valamilyen ok folytán elvesztették. Különösen a 18. század 30-as, 40-es éveiben a hajdúk nagy visszavándorlásának időszakában találkozhatunk sok ilyen jellegű perrel, elsősorban azért, mert a városok tanácsainak korábban már elemzett határozatai miatt igen sok háztelek és külsőség került a portiózás miatt jövevények kezére.21

A kerületi és városi tanácsok működésében nagy szerepet játszottak a kiküldött bizottságok, az ún. deputációk. Feladatuk rendszerint a tanács elé kerülő, azonnal el nem dönhető kérdések és ügyek kivizsgálása volt. Jelentéseik megkönnyítették a tanács döntését. Agrárjellegű településekről lévén szó a kivizsgálandó ügyek nagy többsége a mezőgazdasági termeléssel, értékesítéssel vagy birtokjogi kérdésekkel volt kapcsolatos, így a városi vagy kerületi tanács deputációinak jelentései igen fontos forrásai a hajdú városok agrártörténetének is. Egy-egy jól elkészített jelentés szinte tanulmány értékű volt, mint Győrfy József kerületi nótárius és Foghtüy Sámuel vicenótárius tudósítása 1801-ben „Nemes Nánás Várossának tulajdon privilegiális Terrénumán vagy Határán helyeztetett úgy nevezett Pusztai Nyilasok állapot járói". Jelentésükben történeti áttekintést is adnak a pusztai (szállás) földek jogi helyzetéről, arról, hogyan került az örökös földek bizonyos része a kommunitás rendelkezése alá, hogyan osztotta szét a tanács a birtokosok között a reá háramlott „váltó" földeket stb.22 Egy másik jelentés az 1830-as évek elején a hajdú városok társadalmáról rajzol igen alapos, mélyenszántó gondolatokat tartalmazó képet, hasonlót az „Origo et status" megállapításaihoz.

A hajdú városok birtokviszonyainak alakulása szempontjából nagy szerepe volt a tagosításnak, amelynek szükségességét Böszörmény esetében már az 1820-as évek végén hangoztatták, de egy évtizeddel később már a többi városokban is igényként merült fel.23 A kerületi vezetők és a királyi biztosok nem győzték ismételni a tagosítás előnyeit, a társadalmi ellentétek miatt azonban a birtokok összesítése csak lassan haladt előre. Egyes hajdú leszármazottak ugyanis a Hajdú kerület tagosításáról ás arányosításáról alkotott országgyűlési törvényt helytelennek tartották, mert az az arányosítás és ezáltal a még meglevő közföldek felosztása alapjának nem a belső telket, hanem a ténylegesen

18 Uo. V. A. 402/a. 1771. 441-42. old.

19 Uo. 539. old.

20 Uo. V. A. 201/a. 1725. 108. old.

21 Uo. 1734. 150. old. V. A. 402/a. 1725. márc. 24.

22 Uo. IV. A. 502/b. 1801. Fase. L. No. 1.

23 Uo. V. A. 1/a. 225. old. IV. A. 502/b. 1845. Fase. X. No. 5.

153