A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 2. 1975 (Debrecen, 1975)
Levéltári fórum - Orosz István: A hajdúvárosok agrártörténetének levéltári forrásai a 18-19. században
hogy a földbirtoklás, földközösség, határhasználat kérdésében minden megoldottnak tekinthető. Ennek a forrásadottságokban is gyökerező okai vannak. A 17. századból ránkmaradt, nem is elllentmondásmentes adatok éppen a kiindulópontot, a Bocskai által letelepített hajdúk földközösségét teszik nehezen megfoghatóvá. A kollektív nemességgel ugyanis nem törvényszerűen járt együtt a közösségi földbirtoklás. Sőt a 18. századi adatokból visszakövetkeztetve inkább azt kell tapasztalnunk, hogy a közösség tulajdonosi jogai fokozatosan alakulnak ki és erősödnek meg a 17. század utolsó évtizedeire. A földtulajdon és földbirtoklás jellegének vizsgálatában legfontosabb forrásaink a városi magisztrátusok működése során hozott határozatok, a város lakosaira kötelező érvényű statútumok. Ezek közül a legkorábbi, az 1643-ból származó polgári, Komáromy András jóvoltából nyomtatásban is olvasható.4 Már ez az első statutum is megkülönbözteti a ház utáni földekben és a fogott földekben a földtulajdonnak azt a két formáját, amely a későbbiekben is jellemezte a hajdú városokat. A ház utáni föld a későbbiekben, mint a közösség rendelkezése alá nem tartozó szállásföld, tilalmas föld jelenik meg, míg a fogott föld csak fokozatosan veszíti el közföld jellegét. A polgárihoz hasonló statútumokat a 17. századból nem ismerünk más városokból. A birtokátruházásokkal kapcsolatos szerződések azonban azt mutatják, hogy a tulajdonjog szabályozása másutt sem hiányzott. A 17. század végéről és a 18. század első évtizedéből ránkmaradt tanácsi rendeletek nagyrészt a hajdú városok adófizetésre kényszerítésével vannak kapcsolatban s a kényszerű helyzetnek megfelelően újraszabályozzák a háztelkek és külső tartozékaik birtoklásával kapcsolatos szokásokat vagy esetleg ránk nem maradt statútumok alapján folytatott gyakorlatot. Az első ebben a sorban a böszörményi tanács 1689-ben hozott határozata, amely a portió arányos elosztása érdekében a távollevő hajdúk telkén idegeneknek is megengedi a házépítést, ha vállalja a telekkel járó terheket, s a hajdú tulajdonos számára csak akkor biztosítja a visszaváltás lehetőségét, ha visszamenőleg a portiót is megfizeti.5 Az adófizetéssel indokolták a nánásiak is 1696. évi döntésüket, amellyel kizárták a határ birtoklásából azokat, akik nem laktak a városban s így a terhekből nem vették ki a részüket.6 A szoboszlóiak 1701-ben hasonló indokkal még a vérrokonok elővételi jogát is korlátozták.7 A portiózás miatt elköltözők földjei a kommunitásra háramlottak s így a közösség rendelkezési joga nemcsak a korábban is közföldnek tekintett határrészek, de a ház utáni szállásföldek felett is megerősödött. A Rákóczi-szabadságharc bukása után hozott határozatok is szorosan kapcsolódnak a városokra nehezedő adóterhekhez, majd az 1740-es évektől kiegészülnek a katonaállítással kapcsolatos problémákkal. Ügy tűnik ebben az időszakban alakult ki a közösség háramlási joga a korábban magánbirtoknak tekintett örökös (szállás) földekre, de az a joggyakorlat is, amely lehetőséget teremtett a városokba visszaköltöző hajdúknak, hogy a tanács által elidegenített örökös földjeiket visszaváltsák. Ezeket a határozatokat még nem a városok összessége, a kerület alkotta 4 Komáromy András: A szabad hajdúk történetére vonatkozó levéltári kutatások. Bp. 1898. A polgári statutum eredetije: HBmL IV. A. 502/b. Fase. II. No. 15. 5 Uo. V. A. 1/a. 1. k. 11. old. 6 Orosz István: Mezőgazdasági termelés és agrártársadalom. In: Hajdúnánás története i. m. 92. old. 7 HBmL. IV. A. 502/b. Fase. VII. No. 24. 150
