A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 2. 1975 (Debrecen, 1975)

Levéltári fórum - Béres András: A Hortobágy fejlődéstörténetének vázlata és levéltári forrásai

két. Egyik 1820-ból fennmaradt leltára értékes összefoglalás.52 A Balogh József bérlő által felvett leltári ingó és ingatlan jószágok értékét Aranyosi Sámuel és Debreczeni Mihály molnárok becsülték meg s értékelték az 570,5 tételt 6174 Ft 35 krajcárra. A leltár szerint található: egy kőszoba, kemence és kandalló, benne deszka padlással. Ebből nyíló kőkamra, hasonló deszka padlással, de ennek a pitarnak a felét a csősz használja. Két malomház náddal fedve, az oldalán van 320 fenyődeszka. Mind a kettő egy fedél alatt és fa talpon áll. A ház felől való malomházban egy nagy hombár található és egy grádicstalan feljáró. Ugyancsak itt egy tölgyfa deszkából készült tárhombár, egy vas sarkú ócska fenyődeszka láda, egy hodorgütő vastag karikával, három fogaskerék, az egyik kereken egy vasszög, vasráf, ezeknek a perendjein 14 darab vastag vas karika. Ezen kívül három alsó és három felső malomkő. A felső köveken három vas ráf. Van még három párád, három lisztesláda, kettő kármentő fenyődeszkából, két darab pórkéve kifaragott tölgyfa keréknek való egy bakra való négy szege- lésű vastag vas ráf. A változó leltárú, gyakran javított malom még közel három évtizedig állott, míg 1848-ban, többszöri rongálódás után a debreceni Tanács elbontatta. Emlékét a mai napig őrzi a „Malomház", s az 1770-es években ültetett kis tölgyerdőnek még látható néhány öreg fája.53

A jószágtartás sajátos rendje a szélsőséges időjárásban megkövetelte, hogy szár nyékerdőket telepítsenek. A ma csenevész akácosok jó részét mint szárnyerdőket 1880 körül telepítették. A szikes talaj egyáltalán nem kedvezett az akácosoknak. Ilyen kis erdőket találunk Porosháton, a Nyíróhodálynál, Kun- györgyön, Keserűkútnál, Szatmáritelken, Tornyidombon, Szásztelken, Kövesháznál, Ludasháznál és Angyalházán is. A telepítéseket a mátai csemetekert látta el alanyokkal.54 55

Számos terv látott napvilágot Balásházy János 1844-ben keltezett munkájától a Hortobágy képének megváltoztatására,m egészen az 1866-ban Barcsay Miklós építőmester által Hortobágy központjában létesítendő „Üj Debrecen”, nagy falu kialakításáig, amely ötletet akkor „felhőnyargalónak" minősítették némelyek. Mai szemmel, ha úgy tetszik, egyáltalán nem az, csupán száz évnek kellett eltelni addig, amíg az ötletből valóság érlelődött, igaz, nem Üjdebrecen, hanem Hortobágy község néven.56

Felmerült a Hortobágy öntözésének, mezőgazdasági művelésének terve is. Erre a célra 12 000 kh területet szemeltek ki. Elhatározták a körzetekre való felosztást is és már 1913-ban szó esett az egyes területeken létesítendő kultúr- központokról, de mindezekre csak 1945 után a népi demokratikus államrend megvalósítása során, a felszabadulás tényével nyílt lehetőség.57

Hortobágy községgé alakult. Az állami gazdaság lett gazdája a nagy te- rületnék.58 Lényegesen megváltozott a népélet korábbi arculata. Sok a helyi lakos az egyes tanyaközpontokban, mint Mátán, Kungyörgyön, Szásztelken, Halastónál, Ohaton, Kecskésen, Nagymajorban, de igen nagy a naponta ingázó.

52 HBmL. IV. A. 1011/k. 120/1820.

53 Zoltai L.: i. m. 1911. 17. old. Hortobágy története, i. m. HBmL. IV. A. 1011/a. 1792. 212. sz. 358. old. 1816. 490. sz. 512. old. IV. A. 1011/k. 585/1829. sz.

54 Balásházy János: Debreczen mint van, 's jövendője. Debreczen, 1844.

55 Ujlaky Z.: i. m. 343. old.

56 HBmL. Rajz. 68. Oj Debrecen térképe a Hortobágyon. A Hortobágy parcellákra való felosztásának valószínű tervével.

57 Pallás I.: i. m. 9. old.

58 Uo. 16. old.

141