A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 2. 1975 (Debrecen, 1975)

Levéltári fórum - Béres András: A Hortobágy fejlődéstörténetének vázlata és levéltári forrásai

Hortobágyon dolgozók száma is, akik itt találják meg kenyerüket, megélhetésüket.

Megváltozott a kép az agrokultúra vonatkozásában is. A gépesítés megváltoztatja a tájat, vele, vagy benne az embert is. A civilizáció fokozatosan teret hódít. A fejlődés folyamatát nem lehet megállítani, de mindaz, ami a történelemből megbecsülendő, régészeti, térténeti, néprajzi, levéltári kutatással alátámasztható, - tanulságul szolgál az utókor számára, de a ma embere előtt is feltétlenül megbecsülést érdemel.59

Nem csoda hát, ha a megismerés vágyán túl a kutatás tudatos művelése vezette a kutatókat, akik figyelmüket a Hortobágy életének felderítésére fordították. A kevés összefoglaló munka mellett60 számos apróbb tanulmány jelent meg, amely történeti és néprajzi szempontból is a pusztai élet bemutatására törekedett.61

Zoltai Lajos után Ecsedi István a Hortobágy legjobb ismerője komoly alapossággal örökítette meg Hortobágyra vonatkozó ismeretanyagát. Igaz, 1914- ben megjelent munkája az újabb kutatások alapján kiegészítést vár, de mégis ő mondta ki először könyvében, amikor a pásztor jelleméről, karakteréről beszélt, a szórakozásra, táncra is utalt:62 „Ideje volna már alkalmas műszerrel kinematográfiái e jeleneteket felvenni". Csaknem ötven esztendőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az általa időben sürgetett, de véghez nem vihető munkát valamelyest pótolni, de még nem elvégezni lehetett. Zoltai Lajos történeti néprajzi szempontú kutatásai se mhozták meg egészében a kívánt eredményt, tervét már nem válthatta valóra. A kiemelkedő tudós, aki nélkül nem lehet a Hajdúság, Bihar és Debrecen történetéhez hozzányúlni, nem lehet a Hortobágy kutatását elkezdeni, csak szórványos adatokat tallózhatott a Levéltárból, s szándéka szerint nem tárhatta fel igazán a Hortobágy múltját, életét.63 Herman Ottó kutatásaiban is csak egy részt ölel fel a Hortobágy. Györííy István neves emlékű tudósunk maradandó tanulmányai is csak a húszas évek végéig viszi el az olvasót és nyújt a kutatóknak támpontot.64 Tury Mészáros István főleg nyelvészeti szempontból foglalkozott a hortobágyi pásztorélettel.65 N. Bartha Károly, Lükő Gábor csupán adalékokat közölt, H. Fekete Péter is csak szórványos ismeretekkel gazdagította a publikált forrásokat, de elsősorban a Hortobágy peremvidékéről. K. Kovács Péter mindenek előtt a jószág munkára nevelésével foglalkozott, s hézagpótló munkái nagy segítséget nyújtanak.66 Balogh István ugyan nem nagylélegzetű, de nagyon is összefüggő és körültekintő kutatómunkára

59 A helytörténetírás levéltári forrásai I—II. A Hajdú-Bihar megyei Levéltár Közleményei. 3-4. Debrecen, 1972. (Szerk.: Komoróczy György.) A levéltári fondok feltárása.

60 Lásd a felsorolt irodalomból a felszabadulás előtt megjelenteket.

61 A felszabadulás után megjelent források lényegesebb része a felsorolt irodalomban.

62 Ecsedi I.: i. m. 1914. Béres András: Hortobágyi pásztortáncok I. Tánctudományi tanulmányok. Bp. 1958. 95-105. old. - II. Uo. 1959-1960. 297-308. old.

63 Zoltai Lajos levéltári kutatásokra alapozott tanulmányai számos részeredményt tárnak fel, de igen komoly jelentőségűek múzeumigazgató korában a Hortobágyon végzett régészeti ásatásai s azok publikálása a Déri Múzeum évkönyveiben. A Hortobágy kutatása ezek nélkül elképzelhetetlen.

64 Herman Ottó: A magyar pásztorok nyelvkincse. Bp. 1914. Győrtíy István: Das Bauwesen der Hirten im ungarischen Tiefland. Debrecen. 1927.

65 Tury Mészáros István nyelvészeti munkái.

66 N. Bartha Károly, H. Fekete Péter és K. Kovács László munkái az Ethnographia különböző évfolyamaiban.

142