A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 2. 1975 (Debrecen, 1975)

Tanulmányok - Vörös Károly: Hajdú-Bihar megye újabb helytörténetírása (Tapasztalatok és problémák)

gyengülő hatással - befolyásoló korszakáról van szó. Ezzel szemben kétségtelen, hogy a dualizmus kori fejezetek majd minden helytörténeti mű viszonylag legsommásabban elintézett részei közé tartoznak; néhány fő tényezőre, elsősorban a gazdasági fejlődés eredményeire utaló számszerű adatok regisztrálásával, de mélyebb elemzések nélkül. Mintha a reformkor lendülete és a két világháború közötti kor mozgalmas katasztrófapolitikája között e hét évtized azoknál sokkalta kevesebb mondanivalót hordozna a helytörténész, ill. az általa ábrázolt helység vagy táj számára.

E jelenség oka akkor lesz világos, ha azt vesszük figyelembe, hogy éppen e korszaktól kezdve háttérbe szorul a tulajdonképpeni társadalomtörténet bemutatása is. Egy-egy helység, vagy táj monográfiáján belül a társadalomban e korszakban lezajlott sokféle, végül is a polgári társadalomszerkezet kereteinek kitöltéséhez vezető mozgás rendszeres vizsgálatát alig-alig találjuk meg, még jó, ha legalább egyes részletei tűnnek elő. Ez azonban rávilágít arra is, hogy a XIX. század elejétől kezdődő történelmünk szemléletében egyre erőteljesebben a politikai, politikatörténeti érdeklődés lép előtérbe, kivált a két világháború közötti korszaknál, és elsősorban a társadalomtörténeti elemzés rovására: a társadalmat egyre inkább politikai felépítményének jelenségeiből visszavetítve próbáljuk rekonstruálni. Nem meglepő ezek után, hogy a dualizmus politika- történeti problémái mint olyanok aktualitásukat nagy mértékben elvesztvén, a tárgyalásban maga a dualizmus korszaka is összezsugorodik, - és vele együtt az a történeti folyamat is, mely pedig a magyarországi polgári társadalom- szerkezetet ténylegesen kialakította. (Bár a forráshasználat a politikatörténet vonatkozásában is meglevő rendszertelenségére és hiányaira egyetlen példaként is jellemző az, hogy szinte egyetlen olyan helységmonográfiát nem találunk, amely rendszeresen beszámolt volna arról, hogy 1867-től 1948-ig kik, milyen pártállású személyek voltak a kerület országgyűlési képviselői, - és még kevésbé találkozunk azzal, hogy a helytörténész megnézné a képviselő parlamenti szereplése kapcsán a konkrét helységre, vagy tájra vonatkozóan nyilván nem egy információt tartalmazó interpellációkat, felszólalásokat).

Ugyanígy sajnálatos, - bár ezt a levéltári anyagra vonatkozó fennálló kutatási korlátozások részben indokolják -, hogy a felszabadulás utáni sajátlag helytörténeti kutatások is megtörnek a 40-es évek végével: ami ui. ezután következik, legyen szó akár egy egész helység, vagy egy-egy üzem, vagy intézmény történetéről, többnyire már csupán adatok, tényszámok többé-kevésbé bőséges, vagy szűkszavú regisztrálása, - mindazoknak az elemző kérdőjeleknek a felállítása nélkül, amit pedig a kort vizsgálva közgazdászok, vagy szociológusok már felállítanak és meg is válaszolnak. Ezzel persze nem kívánjuk az itt felsorakoztatott adatoknak értékét, jelentőségét lebecsülni, — sőt inkább azt kívánnék, hogy összeállításuknál legalább minél hosszabb peródusra szóló és a bemutatott szerv tevékenységének minél több ágát érintő adatsorok készüljenek. De úgy véljük, ez a korszak is, ezek a számok is, és a számokon kívül a társadalmi, emberi és gazdasági viszonylatok megváltozása éppen a történész részéről az általában szokásosnál bővebb és mélyebb, valódi történeti elemzést igényel, - és kivált a helytörténet vonatkozásában, ahol a vizsgált közeg szű- kebb határai e viszonylatoknak még mélyebb és még sokoldalúbb elemzését is lehetővé teszik.

És végül: hiányolnunk kell a helytörténeti kutatásokból - általában is, de kivált az utolsó másfél évszázad vonatkozásában - a művelődéstörténet és ezen belül is kivált a közműveltség, általános műveltség, kulturális tömegjelenségek

124