A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 2. 1975 (Debrecen, 1975)
Tanulmányok - Vörös Károly: Hajdú-Bihar megye újabb helytörténetírása (Tapasztalatok és problémák)
II. E szemle során alapvetően két szempontból kívánjuk áttekinteni a megye helytörténetírásának eredményeit: az analízis mélységének és az egész munka rendszerességének szempontjából. Meg lévén ui. győződve arról, hogy az e szempontok által meghatározott igények kielégítése nem csupán általában szükséges minden történeti kutatásnál, hanem a helytörténetírás vonatkozásában megvan a maga sajátos konkrét funkciója is. Ami az analízis mélységét illeti:a helytörténészek, helytörténeti kutatók esetén gyakran lehet találkozni bizonyos titkolt - vagy éppen ki is mondott - kisebbségi érzéssel: mintha témáiknak helyi kötöttségeik folytán oly valóságosan konkrét lehatároltsága a bennük folytatott munkát is eleve alacsonyabb- rendűvé, másodrangúvá tenné az országos aspektusú, országos jelentőségű kérdéseket, jelenségeket vizsgáló, feltáró kutatásokhoz képest. Meg kell azonban mondani: alapvetően hamis nézőpont ez — hiszen egy munka rangját nem, vagy legalábbis nem elsősorban tárgya határozza meg, sokkal inkább feldolgozásának színvonala és döntően eredményei, tanulságai. Ebből a szempontból azonban a helytörténeti kutató sokban éppen, hogy kedvezőbb helyzetben van, mint „országos” kérdésekkel foglalkozó kollégája. A hely: falu, város, városnegyed, egy ház, vagy akár egy táj konkrét határai által egybefogott és azokon belül valamilyen fajta szerves közösséggé is összeszerveződött, egybekapcsolt társadalom e kapcsolatok szerves voltánál és már csak viszonylag korlátozott méreteinél fogva is kiváló lehetőséget nyújt a vizsgálat olyan elmélyítésére és ugyanakkor lehetőleg teljessé tételére, mely a társadalom, a gazdaság, a kultúra alakulását, mozgását - és ami a legfontosabb: annak törvényszerűségeit roppant közelről teszi megfigyelhetővé, ezáltal eredményeiben az országos szempontú vagy kiterjedésű kutatásokat azoknak nagyonis egyenrangú, partnereként egészítve ki. Olyan jelenségekre hívta fel ennek során a figyelmet, amelyek különben észrevehetetlenek maradnának - jóllehet ismeretük nélkül sok minden éppen az országos szempontú kutatás számára előbb-utóbb megmagyarázhatatlanná is válnék. Később ennek lehetőségeire, konkrétabb formában is visszatérek. Mindezeket az így nyíló lehetőségeket azonban a helytörténeti kutató - és elsősorban ő - csak akkor tudhatja egészében kihasználni, ha ugyanakkor munkáját a legszigorúbb rendszeresség is jellemzi: olyan rendszeresség, mely az így a lépték szűkítése folytán, rendkívüli közelségbe került tárgy fölé a fejlődés összetevőinek és az időnek szigorú és világosan meghúzott koordinátáit feszíti ki. Ami egyrészt azt jelenti, hogy a kutatónak egy adott, helyileg körülhatárolt község történetét mindvégig (vagy annak akár csak egy-egy kiválasztott szakaszában is) gondosan, a fejlődésnek a hely profilját általában formáló legfőbb összetevői szerint: a gazdasági élet, a település (városépítés), a társadalom, politika és a kultúra vonatkozásában végig kell vizsgálnia. És másrészt jelenti azt, hogy mindezt minden vonatkozásban aszerint széttagolva is végig kell elemeznie, ahogyan az általános fejlődés nagy törvényszerűségei és a helyi fejlődés apróbb-nagyobb sajátosságai egy hely, vagy táj múltját időbeli periódusokra is felbontják. A hely, a táj múltja fölé így kifeszülő tárgyi és időbeli koordináták révén e múltat egy kétségtelenül mechanikusnak tűnő, de kiindulásként, alapozásként mégis elkerülhetetlen keretbe tagoló s a kutatás területeit és feladatait így kijelölő rendszer egyelőre üres kockáinak kitöltése a továbbiakban is meghatározza a munka menetét és feladatait: mindenekelőtt. 120
