A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 2. 1975 (Debrecen, 1975)
Tanulmányok - Vörös Károly: Hajdú-Bihar megye újabb helytörténetírása (Tapasztalatok és problémák)
HA] DÜ-BIHAR MEGYE ÚJABB HELYT ŰRT ÉNÉT ÍRÁS A (TAPASZTALATOK ÉS PROBLÉMÁK) Vörös Károly I. Hajdú-Bihar megye helytörténeti kutatásának, e kutatás újabb, akár csak a legutóbbi 8-10 évben elért eredményeinek is értékelése nem könnyű feladat: több körülmény nehezíti, bonyolítja azt. Maga a mai Hajdú-Bihar megye is többféle, történetileg sokban erősen eltérő fejlődésű tájat fog össze 1950-ben megállapított határai között. A Hajdúság évszázadok óta különös jogállású és e jogállás biztosítékaitól körülbástyázva, sajátos szabadparaszti, ilyenként 1790-re már országrendiséget is elnyert társadalmat kialakító terület. Ezzel szemben a bihari táj elsősorban hatalmas nagybirtokok - és csak kisebb részben nemesi középbirtokok - uralma alatt álló, de népességének tömegeiben jobbágy néptől lakott vidék, amely a felszabadulásig sem tudott kitörni az ettől a ténytől 1848 után is döntően meghatározott társadalmi szerkezet keretei közül. S a táj központjában Debrecen nem kevésbé sajátos, országosan is egyedülállóan jellegzetes vonásokat hordoz: agrárpolgárság városa, oly sajátosan alakult, a kálvinizmusban visszatükröződő cívis társadalmával, és az erre épülő, évszázadokon át országos kisugárzású kulturális központtal. Gazdasági és jogi alapok, társadalmi szerkezet, kultúra és életmód ily jellegzetesen eltérő különbözőségei egyazon megye határán belül az itt folyó helytörténeti kutatásnak fő vonalait, fő útjait is már kezdettől fogva több irányban ágaztatják szét. De ha e körülmény problémáival izgalmasan érdekessé teszi is, úgy - ám kiváltképp örvendetesen - nehezíti is a táj helytörténeti kutatásának értékelő áttekintését a megyének a helytörténeti kutatásban aktív részt vállaló, igen kiterjedt tudományos, oktatási és közművelődési intézményhálózata: egyetemei, levéltára, múzeumai, könyvtárai, iskolái: a kutatásnak megannyi műhelyei, amelyek az e tájon különösen kifejlett és e sajátos múltból érthetően kinövő, a társadalmat átfogó és anyagi áldozatoktól sem visszariadó lokálpatriotizmussal párosulva, csak egy évtizedre visszatekintve is oly nagyszámú és magas színvonalú helytörténeti publikációt hoztak létre, hogy csak felületes áttekintésük is jelentős munkát igényel. A táj ilyen összetett és oly gazdag kutatási lehetőségeket kínáló történeti arculata, s az e múlt feldolgozására vállalkozó kutatómunka nem kevésbé gazdag eredményei eleve indokolják a felismerést: kilátástalan és indokolatlan kísérlet lenne is most egyes műveket és szerzőket egyenként elemezve vizsgálni, vagy értékelni kezdeni. A továbbiakban éppen ezért csupán mintegy szemlét kívánunk nyújtani: annak megállapítására és megfogalmazására törekedve, amit egy kívülálló e gazdag, összetett múltú táj gazdag helytörténetírásában eredményeknek lát, - vagy esetleg jellemző hiányosságnak. 119
