A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)
Dankó Imre: A debreceni vásárok vonzáskörzete a XVIII-XIX. sz. fordulóján
iönösen a makiári vámosoknak, hogy az Egerbe tartó debrecenieket ne háborgassák/*5 A közölt lajstromból is kitűnik, hogy a debreceni vásárokon fontos szerepe volt a pesti, budai, ó-budai kereskedőknek, árusoknak is. Nemcsak a rohamosan fejlődő három város (Buda, Ö-Buda, Pest) iparát, hanem kereskedőik révén a nyugati, főleg alsó-ausztriai árukat is közvetítették. Igen sok pesti, budai, óbudai kereskedőnek állandó sátra, ami még fontosabb, lerakata volt Debrecenben. A pesti kereskedők közül külön kell foglalkoznunk a kompak- tor-könyvkereskedőkkel, akiknek a műveltség, a magyar irodalom közvetítésében a debreceni vásárokon keresztül betöltött szerepükről Csokonaitól, Ka- zinczytól és sokan másoktól tudunk.48 Ahogy említettük az állat- és termékvásárok vonatkozásában nem áll rendelkezésünkre az idézett lajstromhoz hasonló anyag. Szabó István a tokaji vámkönyv elemzésével a XVI. század közepére vonatkozóan ugyan szépen igazolta, hogy a tokaji révén hozták a gömöri vasasok a vasat Debrecenbe, hogy Debrecen távolsági kereskedelme főleg a tokaji réven át bonyolódott le.47 A tokaji rév a füredi révhez hasonlóan az állatkereskedelem vonatkozásában is fontos volt a debreceni vásárokra nézve. így volt ez a későbbi időkben, a XVIII-XIX. század fordulóján is. Hogy milyen fontos útvonal volt a Debrecenbe és Debrecenből északra (Kassa, Eperjes, Bártfa, Tarnow, Krakkó) irányuló kereskedelem számára a Tokajt érintő útvonal, bizonyítja Abaúj megye egy 1715-ből származó kérelme, amelyben arra kéri Debrecen városát, hogy a „Gönczy (Gönz) bereken keresztül készíteni szándékozott átjárások költségeihez segedelemmel járuljon hozzá”/8 Régebbről is ismert tény, hogy hazánkra, Debrecent is beleértve, egy keletről nyugat felé irányuló marhakereskedelem a jellemző.'9 Ez a XVIII-XIX. század fordulói debreceni vásárokon úgy mutatkozott meg, hogy a debreceni és környékbeli (Böszörmény, Szo- boszló. Derecske, Berettyóújfalu, Nánás) szarvasmarhák mellett a fölhajtás főleg a Szilágyság északi részéről, a Tasnád vidékéről, az Érmellékéről, Nagy- károly-Szatmár vidékéről származott. Ez a szarvasmarhatömeg egy része Tasnád híres szarvasmarha vásárain keresztül, már kereskedői közvetítéssel jutott el hozzánk.50 Tasnád mellett a debreceni vásárokra való szarvasmarhafelhajtás szempontjából nagy jelentősége volt a hatalmas nagykárolyi vásároknak is. Volt egy délkeleti irányultság is Szalonta, Arad, Zaránd vidékéről. Ezek a szarvasmarhák pedig Várad és Újfalu vásárainak érintésével jutottak el Debrecenbe, leginkább kereskedők közvetítésével. A többi állatfajtával is hasonló volt a helyzet. A debreceni XVIII-XIX. századfordulói lóvásárokra is jellemző volt, amit aztán későbbi időkre vonatkozóan ugyan idősb Móricz Pál írt le, hogy a helybeli és környékbeli (Szo- boszló, Karcag, Füred, Böszörmény, Derecske) lovain kívül messzi, távoli vidékek lovai is megtalálhatók voltak. Például Máramarosból, az Erdélyi Mezőségről, Bonchidáról, sőt külföldről is, Bukovinából Csenovic környékéről is hajtottak lovat vásárainkra. A sertések többsége a Sárrétről származott; Bajomból, Ladányból, Füzesgyarmatról, Földesről, egész Komádi alól hajtották őket. A helybeli és környékbeli sertésfelhajtás is jelentős volt, de inkább számottevő volt a juh. A Hortobágy nyájai mellett a nagykunsági juhok ezreit hajtották fel egy-egy vásárra. Az állatvásárokban a XVIII-XIX. század fordulóján is már nagy szerepet játszottak az uradalmak. Az uradalmak megjelenése a vásárokon - együtt járva a nagykereskedők, nagy vágók, illetve iparcikk vonatkozásában a divat143
