A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)

Dankó Imre: A debreceni vásárok vonzáskörzete a XVIII-XIX. sz. fordulóján

áru nagykereskedők megjelenésével - megosztották a debreceni vásárok korábbi gazdasági- és társadalmi egységét. A debreceni vásárok XVIII-XIX. századi történetének az a legfontosabb mozzanata, hogy ez a gazdasági-társadalmi indítékú differenciálódás két, a későbbiek során mind élesebben különböző és egymástól elütő vásárra: paraszt és úri vásárra osztotta a debreceni vásárokat. A parasztvásárra a közvetlen árusítás és vétel, a kisszerű kereskedés, a vásárban való személyes részvétel volt a jellemző. Az úri vásárt viszont a nagy mennyiségű áru, az uradalmi termékek, a termelvények széles köre, a személyes részvétel hiánya, a közvetítő személyek és szervezetek megjelenése jellemezte. A gazdag földbirtokosok, nagykereskedők megjelentek ugyan a vásár időpontjában Debrecenben, de nem a vásárban tartózkodtak, hanem árujukat vagy vételi megbízásaikat ügynökeikre, kereskedőikre bízva a vendégfogadókban időztek és szórakoztak. Az ilyenfajta úri vásárokhoz csatlakozóan formálódott a debreceni kulturális élet sok alakulása is, például a színészet. Erről az úri vásárról festett nagyon élénk, sok tárgy- és ténybeli felvilágosítással is szolgáló képet az „arany paraszt", a vásárokat nagyon is jól ismerő, idősb Móricz Pál.51 Móricz A debreceni vásár című elfeledett, de napjainkban újból kiadott leírásában leírta például, hogy amikor Gömörben jó makktermés volt Draskóczy vicispán lejött a debreceni vásárba, hogy „pár ezer sertést összevegyen és lehozta magával conventios czigányait, Dombi Marczi prímással az élükön, hogy megmutassa az alföldi uraknak, miképpen húzzák Gömörben az igazi magyar nótát".52 Móricztól tudjuk azt is, hogy a debreceni vásárba honnan jöttek és hová, milyen uradalmakba vittek állatokat és egyéb árut. Móricz észre is vette a debreceni vásár említett differenciáltságát, megosztottságát. A kifejezést - úri vásár - is tőle vettük. Egy helyen azt írja: „Túl az úri vásáron kezdődött a csizma-, szűr-, kalapvásár . . Z'53

A terményvásárok szorosan kapcsolódtak az iparcikk- és az állatvásárokhoz. Főleg gabonát, kukoricát árultak rajtuk: leginkább szekerekről, zsákokból. Előfordult már a XVIII-XIX. század fordulóján is a mintából való árusítás, de ez inkább csak a helybeliek között létrejött üzletek esetében volt jellemző. Később az „úri vásárok" kialakulása idején azonban a nagybani el- adásnál-vételnél általánossá vált.

Búzát a debreceni gazdákon kívül leginkább Böszörményből, Nánásról, Derecskéről, Szoboszlóról, Kábáról hoztak a debreceni vásárokra. Rozsot Hadház, Űjfehértó, Hosszúpályi, Léta szolgáltatott. Igen gyakori volt a kétszeres; főleg Dorogról, Üjvárosról, Mikepércsről, Bagosról, Hadházról hozták árusítani.54 Árpa a Nyírség déli településeiről, tengeri Böszörmény, Nánás mellett Szovát, Tetétlen, Kaba, Nádudvar vidékéről származott leginkább. A káposztát Hadház szolgáltatta.55 Gyümölcs-, zöldségféle Sámsonból, Böszörményből, Vá- mospércsről, Sárándról jött. A szárazfőzelék-félék nagy mennyiségben kerültek már a XVIII-XIX. század fordulóján is a debreceni vásárokra. Babot legtöbben Böszörményből, Hadházról, borsót Kábáról, Földesről, lencsét az Érmellékről, Diószegről, Mihályfalváról, Székelyhidáról, Álmosdról, Bagamér- ból szállítottak. Bor leginkább az érmelléki bortermő helységekből jött; Diószegről főképpen. De jelentős mennyiségű volt a gyöngyösi közvetítéssel jövő gyöngyösi, abasári, visontai: az egriek által szállított egri és a tokaji, szerencsi, keresztúri, liszkai, mádi, pataki eredetű hegyaljai bor is. Pálinkát a helybe- lin kívül a dél-szabolcsi falvak szolgáltattak; főleg Kálló, Acsád, Adony, Bogát.

A terményvásárokkal kapcsolatosan szükséges leginkább különbséget tenni a vásárok és a piacok között. A piacokon kevesebb a felhozatal és a hely144