A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)

Balogh István: Debrecen politikai állapota 1790-1790-ben (Egy névtelen emlékirat 1791-ből)

A jelentések között voltak jól informáltak is - mások csak ilyennek tüntették fel magukat sohasem mulasztották el kiemelni, hogy a város népét és a környező nemességét a magyarság, kálvinistaság és németellenesség jóval erősebb szállal kapcsolja össze annál, mint amennyire - a rendi jogállás és osztályhelyzet következtében - a köztük gyakran megújuló erős súrlódás az uralkodóház szempontjából nem kívánatos összeköttetést veszélyeztetné.

Érthető tehát, hogy a II. József halálát követő interregnum alatt az ügynökök figyelme megkülönböztetett módon fordult Debrecen felé. A jelentések szaporodtak, de inkább egy-egy előforduló eset kapcsán utalnak a több évtized óta meggyökeresedett és közkeletű felfogásra.3

Feltételezhető, hogy ezekből a hónapokból az alább részletesebben tárgyalt jelentéshez hasonlók még felfedezőre várnak. Egyelőre azonban az itt közölthöz hasonló - sokszor igen találó jellemzésben gazdag és a jelenségek gyökerére tapintó, összefoglaló írást nem ismerünk. Elfogult és célzatos ugyan ez is, de adatai tényszerűek, és következtetései az írója alapállását tükrözik. Sajnos, szerzője ismeretlen, és kilétének megállapítása egyelőre nem is remélhető. Az azonban bizonyos, hogy hosszabb ideig élt a városban, jó személyi kapcsolatai lehettek a város egyes vezető polgáraival; igen jól ismerte az udvari kancellária és a helytartótanács urainak Debrecen iránti nézeteit. Nem volt egyházi férfi, némi rokonszenvet mutat a meghalt császár egyes intézkedései irányában, de nem helyesli a szerzetesrendekkel szemben gyakorolt politikáját, azt főleg állambiztonsági okokból kifogásolja. A benne tárgyalt eseményekből következtetve 1791. október végénél később nem íródott/'

A terjedelmes jelentés - inkább emlékirat -, lényegében két részből áll. Az első felében a város lakóit jellemzi, találó szavakkal írja le a népjellem legszembetűnőbb vonásait, a városnak, mint a kálvini hitvallás erősségének gazdasági és kulturális jellegét, jóllehet a városigazgatás felekezeti jelentőségét túlhangsúlyozza, a torzítások ellenére az általa adott kép nem áll messze a való igazságtól.

A második rész azokat a módozatokat sorolja fel, amelyek révén Debrecen gazdasági súlya, felekezeti egysége, politikai és kulturális jelentősége csökkenthető, az államhatalom érdeke biztosítható, az ellenőrzés megoldható, esetleges nyugtalanság vagy lázadás esetén a gyors beavatkozás lehető lenne.

A bevezetésben arról szól, hogy a város lakói gazdagok, önteltek és az idegen hatásoktól elzárkóznak. Ezt a jellemvonását már mások is észrevették. Gazdagságuk alapja a kiterjedt pusztákon folytatott földművelés és állattenyésztés, a környék szükségletére termelő ipar és a messze földre kiterjedő kereskedés. A gazdagság a szorgalom és nyereségre való törekvés eredményeként jött létre; következménye az, hogy „szellemük kevély és felfuvalkodott".

Mivel sem a kereskedés, sem az iparűzés okából nem kell messzeföldre menniök, ezért a távoli nemzetek tapasztalatait nem tekintik irányadónak, és azt vélik, hogy az nekik semmit sem használ. Országos vásáraiknál sehol az országban nincsen híresebb, ezeken mindenféle árufajtával elláthatják magukat, azokat helyükbe hozzák. Még annak a néhány embernek a szelleme is elszokott itt fajulni, akik idegenben csiszolódtak, ezt a gyakori tapasztalás bizonyítja.

Az oktatást és a nevelést a papok látják el. Ezek hatására magukviseletét barátságtalan komorság jellemzi. A megszólás elkerülésére - ez is a papok befolyásának következménye - ezt a barátságtalan komorságot tartják legalkalmasabbnak. De meg azért is, „mert e komorság által vélik asszonyaikat kö94