A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)
Komoróczy György: A királyi biztosság és a debreceni királyi biztosságok 1778-ig
zása után, közgyűléssé szélesítették, amelyen előadta, hogy feladata „a magisztrátus és a választott hites közönség tagjai között felmerült ellentétek megvizsgálása és megszüntetése". A közgyűlésen Domokos Lajos főjegyző tagadta az állítólagos ellentéteket, egyúttal szóban, majd írásban felkérte a királyi biztost, hogy a mélyrehatóbb tárgyalásokat halasszák későbbi időpontra. Ennek ellenére augusztus 13-ra ismét közgyűlést hívtak össze, ahol Vécsey bejelentette, hogy mindenkinek a véleményét meghallgatja, a személyes panaszokat is figyelembe veszi. A főjegyző a királyi biztos beszédére adott válaszában elismerte a hibák lehetőségét és a határozott utasításnak eleget kívánt tenni. Ezek után megkezdték a pénztárvizsgálatot, a biztos bekérte a jegyzőkönyveket, a korábbi számadásokat, de már a délután folyamán utasítást adott a puszták felmérésére, térképek készítésére. Mozgalmas órákat élt át és mozgósítani tudta a városvezetést is. Ettől az augusztus 13-i üléstől kezdve a város önálló jegyzőkönyvet nyitott az ún. „Protocolla regiae commissionis"-t. A királyi biztos nem mindenkor tartózkodott Debrecenben, mert mint kamarai igazgató és Ung megye főispánja más városokkal is foglalkoznia kellett; távollétében azonban ügyvivője; Kosztka István (actuarius) helyettesítette és a biztos nevében önálló rendelkezéseket adott ki. Munkáját körültekintően igyekezett megszervezni s mert a panaszok tömege került eléje, azoknak kivizsgálását egy általa kinevezett és kizárólag tőle íüggő bizottságra bízta. A panaszok nagy része a szenátus ellen irányult, ezért azok végleges elbírálását Vécsey fenntartotta magának. 1770. október 14-én személyesen vett részt a közgyűlésen, amelyen több panasz szerepelt a napirenden. A királyi biztos — később tárgyalandó - intézkedései nehéz körülmények között születtek meg. Ö maga súlyos betegségben szenvedett, a szenátusi üléseket többször betegágya körül, szálláshelyén kellett megtartani, mint 1771. november 19-én és máskor. Feladatát nem tudta befejezni. Utolsó írásos utasítása 1771. december 21-én kelt. December 24-én a magyar kamara felhívta a várost, hogy a beteg királyi biztos működése idején keletkezett ügyiratokat hozzá terjessze fel és tisztújítást se tartsanak felgyógyulásáig, holott az utolsó még 1768-ban volt. Vécsey haláláról 1772. április 21-én értesítette a szepesi kamara Debrecent. Utódjául az 1773. április 13-án kelt királyi rendelettel Forgách Miklós Nyitra megyei főispánt nevezték ki, Lányi József nevű actuariusával, nagyváradi kamarai kerületi ügyésszel együtt.77 Vécsey nagy érdemeket szerzett a város politikai villongásainak enyhítése, a városfejlesztés, a birtokmegoszlás arányosítása, a jogszabályalkotás körül. Vécsey ellenőri módszere több irányban érvényesült. Részt vett, ha tehette, a testületi gyűléseken, bizottságokat szervezett a szenátuson belül, de attól függetlenül is, hátiratilag egyedi utasításokat adott ki a hozzá benyújtott beadványokon, jelentést kért azok végrehajtásáról, személyes kihallgatásokat tartott stb., tehát a városigazgatás akkori keretei között minden lehetőséget megragadott, hogy tiszta képet alkothasson a gazdasági helyzetről, vagy a nézeteltérések okairól. Ezzel kormányzása idején az ellenőrzés minőségi változása következett be, amelynek nagy része személyéhez kötődött. Érdeklődése kiterjedt az igazságszolgáltatás gyakorlatára, hivatali állások szervezésére, gazdasági, egészségügyi kérdésekre, az iskolaügyre stb. Nyilvánvaló, hogy ily sokrétű feladatot egymaga nem oldhatott meg. Az eredményes munka tehát a személyes jelenlétén kívül - amire betegsége miatt többször nem volt lehetősége - megfelelő szervezet kiépítését indokolta. Ezért elsősorban arra törekedett, hogy - talán vallási elfogultságból megbízhatónak 77
