A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)
Szendrey István: Debrecen a Rákóczi-szabadságharcban
tartozásának meghatározása a követeken múlott, mert az egykorú tudósítások szerint „Nagy gondokban estünk, hova lészen jobb minékünk essnünk . ..", de kéznél volt az ügyes debreceni népszónok, Bihar megye képviseletében annak alispánja, Komáromy György, s mivel a csatlakozást nem kívánták tőlük, nem is csatlakoztak: „nem eskettették meg követeinket, mint másokat, kétség kívül a Partiumhoz gondolván bennünket". Szűcs István ezt is tudtul adja a városi jegyzőkönyv szavaival, miszerint: „észrevettük, hogy Erdély és a partium nem hivatott meg, tehát a mi meghívásunk csak tévedésből esett".88 Nem valószínű, de nem is cáfolható kategorikusan; mindenesetre mentőöv volt Komáromynak és debreceni vezetőtársainak. Mint már jeleztük is, olyan kérdések taglalásába - mint pl. a hadiszolgáltatások - nem bocsátkozunk, hiszen ez kiválóan fel van dolgozva. Ellenben a kuruc Debrecen a mai napig sem mutatható be, kellő íeltárások hiányában. Azt a képet azonban, amit történetírásunk a vezető patríciusok odaadó hűségéről mondott, alapjaiban meg lehet és meg is kell cáfolni. A mindenkor hűségesnek tartott Dobozy István - akit egyébként a kegyetlen pestis ragadott el 1709- ben - és sokan mások Isten büntetésének tekintették a háborút, ezt a háborút is,89 és soha nem jelent meg hivatalos minőségben a fejedelemnél, csak Sámsonban, amikor oda Rákóczi kiparancsolta. Sógora, Komáromy György sokkal diplomatikusabb. Ö már meg-megjelenik Rákóczinál Bihar követeként; valójában azonban mindketten Károlyi Sándor bizalmi emberei, viszont bennük, - mint általában mindenkiben - a fejedelem feltétlen bízik. Megérdemelték-e ezt a bizalmat? Dobozy István esetében kétségkívül nehezebb az állásfoglalás, de őt sem tudjuk a debreceni vezetők köréből kivenni. Komáromy György esete szinte teljesen világosnak látszik. Már 1709-ben a debreceni főbíró ezer arannyal és néhány hordó tokaji borral jelenik meg Várad császári parancsnokánál.90 Lehet, hogy ez a debreceni lépés késztette a fejedelmet az osztrákokkal való titkos kapcsolat utáni nyomozásra,91 de az sincs kizárva, hogy állandóbb kapcsolat vagy más, ekkor kipattant összeköttetés nyomaira bukkantak. Az állandó kapcsolat feltételezése sem zárható ki Debrecen e korabeli politikájából. 1710 aztán az az esztendő, amikor Komáromy kiváló diplomáciai képességeit újra csillogtathatja, az osztrákok s nem utolsó sorban saját érdekében. Elsőként Baranyi Mihály járt Károlyi megbízásából az új császári főparancsnoknál, Pálffy János grófnál. Az akció elindítója Pálffy volt, amikoris 1710. november 14-én Károlyi Sándor tábornoknak magánjellegű levelet írt, s teljhatalmú megbizott küldetését kérte tőle, a tárgyalások folytatása céljából. Károlyi „választása Komáromy Csipkés György biharmegyei alispánra és debreceni főbíróra, legbizalmasabb híveinek egyikére esett". A debreceni főbíró most is kitűnő diplomatának bizonyult. I. József császár már 1710. december 22-i dátummal aláírta a Károlyinak szóló kegyelemlevelet, amelyben minden vagyonának, főispánságának megtartását is garantálja, de a kétségtelen hűség bizonyítását kéri viszonzásul Károlyitól. Ebben a sikerben már Komáromy szerepe is érzékelhető, aki a fejedelem személyéről is folytatott tárgyalásokat. Ekkor Komáromy még közvetlen kapcsolatba is kerül Rákóczi Ferenccel. Személyesen közli vele Nyírbaktán, hogy le kellene mondania az erdélyi fejedelemségről s megfelelő levéllel kellene fordulnia a császárhoz. Károlyi már ingadozik, s Komáromy ismét útnak indul Pálffy Jánoshoz, akit Nádudvaron talál, ahonnan Hajdúszoboszlóra kíséri, 1711. január 7-én. 18
