A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)
Szendrey István: Debrecen a Rákóczi-szabadságharcban
Ütközben lehetőség nyílt a hosszú, alapos tárgyalásra, s Pálffy tábornagy ekkor mutatta meg a Károlyinak szóló kegyelemlevelet a követnek, melyet az lemásolt, hogy úgy adhassa át megbízójának. Pálffy ekkor nem hajlandó a fejedelemről tárgyalni, de „egészen más hangú ... a Károlyival való tárgyalás, melynek közvetítője Komáromi főbíró, a Pálffyval eddig folytatott közvetlen tárgyalások hatása alatt az a megegyezés meggyőződéses hívévé vált, s aki Károlyit ebben az irányban befolyásolni igyekezett". Közben Pálffy Debrecenbe helyezte át főhadiszállását, a fejedelem Lengyelországba ment, a császári főparancsnok pedig most már követelt Károlyitól. Károlyi habozása miatt azonban Komáromynak szólnia kellett Pálffyval a fejedelem őszinte békekészségéről. Ezekre a tárgyalásokra aztán ugyancsak teljes jogú felhatalmazást kért és kapott az udvartól a főparancsnok. Károlyi most arra kéri a fejedelmet, személyesen találkozhasson Pálffyval. Az engedélyt megkapja, s a két tábornok Tégláson találkozik, ahol „Károlyi mindent megígért". Ennek az ígéretnek eredménye, hogy harc nélkül hullt a császáriak ölébe Ecsed, Solyomkó és Kálló. De azért közben Károlyi Lengyel- országba megy a fejedelemhez, hogy rábírja a nevezetes vajai találkozóra. A találkozás 1711. január 31-én jött létre Vaján. Komáromy itt is jelen van, s amikor a tárgyalás már csaknem eredménytelenül zárul, Komáromy Pálffyt, Károlyi pedig a fejedelmet igyekezett engedékenységre bírni: sikerrel. Ezután Locher Károlyt, a haditanács tagját is Pálffy mellé küldik a tárgyalások folytatására. Rákóczi újra Lengyelországba megy - soha többé nem látja viszont hazáját - s már nem bízik maradéktalanul Károlyiban. Főparancsnoksága alól azonban csak Munkács várát veszi ki, s voltaképpen „a felkelés ügyének vezetését. . . minden korlátozás nélkül Károlyira bízta". A kuruc tábornok még mindig ingadozik. Pálffy viszont türelmetlen és szinte parancsolóan hívja Debrecenbe, de miután az nem igyekezett, Komáro- myt küldte érte, aki közben Locherral is tárgyalt és minden igyekezetével törekedett Károlyi meggyőzésére; megint nem eredménytelenül. Károlyi most már elhatározta, hogy a fejedelem akarata ellenére is találkozik Pálffyval és tovább folytatja a tárgyalásokat. Pálffy türelmetlensége és Károlyi félelme azonban most megint csaknem megakasztja a jól haladó tárgyalásokat. De itt van a kitűnő debreceni főbíró, a Rákóczi fejedelem bizalmából bihari alispánná lett Komáromy György. Az ő „és Ebergényi tábornok fáradozásainak" az lett az eredménye, hogy tovább folytak a tárgyalások. A jelenlevők valamennyien (tehát Komáromy is) arról igyekeztek Károlyit meggyőzni, hogy az „ő felsége kegyes resolutiojából a haza s nemzet csendességet reménylhet" és „Károlyi március 14-én a hüségesküt formálisan is letette" Pálffy és Locher előtt. Innen Károlyi a fejedelemhez megy a lengyelországi Strijbe. Neki is hűséget esküszik, ugyanakkor már visszaindulása előtt ír Pálffynak, hogy „addig is mig vele találkozhatnék, engedje hozzá Komáromy Györgyöt, kinek közvetítésével majd mindenről tájékoztatni fogja". Komáromy ekkor már nem Károlyi, nem a kurucok diplomatája, hanem Pálffyéké. Károlyi kérésének megfelelően el is engedi hozzá, ugyanis „Komáromy közvetítésében . . . Pálffy és Locher is megnyugodtak, megbíztak benne" s azt a jó hírt hozta Debrecenbe a császáriaknak, hogy Károlyi Sándor immár saját felelősségére folytatja tovább a megkezdett munkát. Komáromy Pálffyék megbízásával szinte azonnal indult vissza, vitte a megegyezés végsőnek szánt 2* 19
