A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)

Balogh István: Debrecen politikai állapota 1790-1790-ben (Egy névtelen emlékirat 1791-ből)

élet. Innen ered a tisztesség példájával a nép felvilágosodása, az erkölcsök ne- raesebbedése, azaz az urbanitás és itt található a társaságban élő emberek sokasága. Vajon nem a városok szolgálnak az ellenség és a forrongó nép ellen menedékül? „Ahogy falvak és földművelők nélkül nem állhat fenn az ország, ugyanúgy a városok nélkül sem. A szabadság szelleme a polgárok közötti egyenlőség eszméje - mely annyira szükséges a nemzet törvényes szabadságának biztositásához - abban fejeződik ki, hogy a polgárokat saját ügyeikben saját maguk által választott magisztrátus igazgatja, ez az eszme erősebben él a polgárok, mint a parasztok lelkében”.

A követek feladata, hogy megtalálják a legjobb módot a többi rend meggyőzésére, arra, hogy azok nagyobb gondot fordítsanak ezeknek az elveknek támogatására. Az országgyűlés előtt írásban és szóban fel kell világosítani őket, hogy a városok ügyeinek támogatása a többi rend érdekeit is szolgálja, hogy „a negyedik rend ügyét tekintsék a sajátjuknak és a beálló országgyűlésen minden kérdést a legnagyobb egyetértésben tárgyaljanak".

Mivel az ország szabadságának biztosítása a legfontosabb, azért most ne szóljanak arról, hogy milyen aránytalanul nagy a város megadóztatása, a porták elosztása által; mekkora a katonai beszállásolás terhe. A deperdita új adónemét a megyék után május 1-vel a városokban is kell törölni. A harmincad és a vám is sérelmes a többi rend számára.

Az iratban felsorolt tételes sérelmek részben a többi várossal közös (a királyi census állandó emelése, a kamara beleszólása a városi gazdálkodásba); részben csak Debrecené (mint a szabad választás jogának felfüggesztése, a királyi biztosok kiküldetése, a tisztviselők kinevezése, új hivatalok szervezése).

Ezután az első rész után a következtetés taktikai utasításnak tekinthető. A városok érdeke a nemességgel való jó egyetértés, ezért a kapcsolatot még bensőbbé teszi, ha a nótáriusságra és városi ügyészségre jogtudó birtokos nemeseket alkalmaznak, és ha azok e hivatalokban alkalmasnak mutatkoznak, őket polgármestereknek és főbíróknak is megválasztják. Nem volna szerencsés, ha a városok elzárkóznának alkalmas személyek polgárjoggal való felruházásától, csak azért, mert magyarok, vagy a városi terheket nem viselő nemesek. Ne legyen a felvétel akadálya, a törvény által amúgy is tiltott vallási különbségtétel.43

A városok ügye az országgyűlésen hamarosan háttérbe is szorult, a koronázás előtti diplomatervezetek tárgyalásain csak a tiszántúli megyék küldöttei foglalkoztak érdemben a városok sérelmével, a dunántúli megyék tervezete egészen odáig ment, hogy a parasztokkal együtt a városi polgárokat is ki akarták zárni minden hivatalból.44

A városi polgárok sérelmei tehát nemcsak közjogiak, hanem rendi és következésképpen társadalmi sérelmek is voltak. Nem tudjuk - nem is tárgyunk —, hogy Debrecen követei akár a nyilvános üléseken, akár a deputációk tárgyalásain miféle érdemi munkát végeztek. A jelentéseikből következtetve nem sokat/“

Az emlékiratnak az a része tehát, amely a kormányintézkedésekkel szembeni passzív ellenállással és az 1790—91-es események során nyílt ellenszegüléssel is gyanúsította a város vezetőségét, nem volt éppen alapnélküli. A tisztújítás lefolyásánál világosan kitűnt a város radikális, de emellett óvakodó magatartása is. Radikális volt a jogfenntartásban, de óvatos abban, hogy a jogtalanságnak még a látszatát is kerülni akarta.

Másként áll a helyzet az emlékirat által oly fenyegetőnek festett német107