A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)
Szendrey István: Debrecen a Rákóczi-szabadságharcban
a követek már részt is vettek az ülésen, ahonnan március 13-án érkeztek haza s jelentést tettek a tanácsnak.-2 Most aztán a városnak teljesítenie kellett adó-kötelezettségeit, melyről a fentebb említett tárnok széki ülésen is szó esett. De már előbb, 1694 őszén az udvari főhadbiztosság 1266 köböl gabonát és 1066 köböl árpát követelt Debrecentől, a katonaság élelmezésére, amit a város vezetői be is szedtek a lakosoktól. Ezen kívül kötelezte a várost katonaállításra is.23 A következő évben pedig a Szoboszlónál táborozó csapatoknak szállítottak 20 szekéren 12 300 porció kenyeret és 30 szekéren árpát.2'* Ezzel azonban az adózás ügye még nem volt rendezve. 1695 márciuásban királyi bizottság érkezett a városba - akik Komát o- my György házába szálltak; oda rendelték magukhoz a város vezetőit is, - s rendezni kívánták Debrecen adóügyét - de az is érdekelte őket, hogy kik su- galmazására, vagy javaslatára kérték a szabad királyi városi kiváltságot. Főfeladatuk azonban az adóügy rendezése volt.2’ A követek eltávozása után Komá- romy György és Pósalaky János azonnal Kassára indulnak, a szepesi Kamarához, hogy ott rendezzék Debrecen adóügyét. A Kamara - nyilván a cenzuson felül - 900 kassai köböl búzát kér a várostól és fizetniük kell a váradi püspöknek is dézsmaként 40 kassai köböl búzát.20 A Kamara kivetése azonban egy dolog, s más a valóság. Még ez év őszén 500 köböl lisztet és 1000 köböl abrakot hajtott be a városon a császári katonaság, a Kamara által meghatározott búzán felül.27 Ugyanekkor még más kellemetlenség is éri a debrecenieket. Szeptember elején hír érkezik arról, hogy a török támad Nándorfehérvár felől, s kiürítik a várost. Szeptember 12-én már a vezetők is elmennek és csak 30-án tér vissza a lakosság.28 És szabad királyi városi joguk ellenére egyre gyakrabban ismerik meg a katona beszállásolás, a porció, a zaklatás terheit. 1696 tavaszán horvátokból álló katonaságot szállásoltak el Debrecenben, akiket el kellett látni,29 decemberben pedig Lichtenstein herceg egész csapatát kellett 2 hónapig a városban eltartaniuk ingyen, illetve porcióba 8700 rénes forintot számoltak el,30 de emeltet forspontban szállítaniuk kellett a váradi püspököt, Rabutin tábornokot, Lichtenstein hg. feleségét - valójában mindenkit, akinek Debrecen útjába esett.31 Ügyszólván ki vannak szolgáltatva Bécsnek és a császári katonaságnak, s hiába panaszkodnak Komáromy és Pósalaky útján Kassán és Eperjesen, a tényleges helyzeten változtatni nem tudnak, legfeljebb a két ügyes követnek sikerült mindig valamit lealkudni a kirótt teherből.32 Ezen túlmenően még egyéb gondok is nehezítették Debrecen vezetőinek helyzetét. Az 1696. évi tisztújításnál a Kamara Vilke György harmincadost - aki katolikus volt és csak németül tudott - be akarta választatni a tanácsba. A tanács ez ellen már hevesen tiltakozott. Ezt a lépést bizalmatlanságnak tekintette, mire a Kamara elállt szándékától.33 1697-ben két - tárgyunk szempontjából említésre méltó - esemény is foglalkoztatta a város vezetőit. Még az év elején összeütközésbe kerültek gr. Bercsényi Miklóssal, Felső-Magyarország akkori főhadbiztosával, aki követelte Debrecentől a hadiadót. Amint Szűcs István írja: „ . . . 1697-ik év óta gróf Bercsényi Miklós . . . Debrecent sanyargatta", s az adó „kíméletlen behajtását.. . ugyan ő azzal tetézte, hogy a városnak 1698. és 1699. évekről állítólagosán fennmaradt adóhátralékát 3251 írtban követelte letörleszteni."34 A grófnak ez utóbbi eljárása valószínű összefüggött azzal, hogy miután 1697-ben Tokajban összeveszett az adó miatt a város követeivel, Debrecen vezetői azonnal írásban tesznek ellene panaszt Bécsben, sőt az ügyben a debreceni bíró is fel11
