A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)
Balogh István: Debrecen politikai állapota 1790-1790-ben (Egy névtelen emlékirat 1791-ből)
lek, nem törődve a legfelsőbb helyről elhangzott rosszallással sem, így a consistorium és a superintendentia szoros kapcsolatai révén, a Kollégiumban pedig a svájci, hollandi és angol összeköttetései által ma is fenntartják iskoláikat, a könyvtár számára könyveket, ösztöndijakat és segélyeket kapnak. Ezeket a már emlitett alapítványokhoz nem csatolják hozzá. Bár a megboldogult II. József alapítványaikat saját felügyelete alá rendelte, mégis ez a többi alapítvány között lappangva megmaradt. A kapcsolat elevenségét mutatja a II. József alatt szerzett tapasztalat; őt a protestáns iskolaügy reformálása során a külföldi hatalmak közbejárása nem kevésbé ingerelte."13 Debrecent a hajdúvárosok veszik körül, ezek Dorog kivételével merevül kálvinisták, lakosságuk mintegy 90 000 lélek. Gondolkodásuk, érzésük, mindenben azonos Debrecenével, ehhez csatolja őket a vérség, a foglalkozás és a közös veszedelem. Szomszédos velük a kálvinista Nagykunság. A hajdúk és kunok országgyűlési képviseletét a legutóbbi (1790-91-i) országgyűlés elismerte, a megyékkel egy rangban. Ez nekik és a velük egy húron pendülő Debrecen számára újabb politikai erőt jelent. A derecskéi uradalom — jelenleg hg. Eszterházy birtokában - majdnem határos Debrecennel. Ennek lakói kálvinisták és Bocskai idejétől fogva hajdúszabadságban éltek. A legutóbbi országgyűléshez beadott kérvényük szerint most is azt akarják visszaszerezni. Most a herceggel kötött szerződés alapján készpénzben valamit fizetnek ugyan, de a területhez és népességhez viszonyítva nagyon keveset.14 Az egész környék Debrecenre tekint, itt székel a püspökség, a várost nemcsak vallási, de politikai ügyekben is vakon követik; akármi történik itt, azt a közös hit ügyének tekintik; úgy vélik, hogy a hitet és a hazát együtt kell védelmezniük. A kálvinista bírónak - vagy mint manapság Domokosnak — olyan hatalma van, hogy a hajdúk és kunok főkapitányával - akik született konzisz- toriális tagok - az egész környéket fellázíthatják. Az emlékirat ismeretlen szerzője a fenyegető veszélyt még nagyította is azzal, hogy komor színekkel festette, politikai ügyekben milyen nagy az egyetértés a környező megyék protestáns nemessége és a város között. Az állam biztonsága felett őrködök a szabolcsi, a szatmári, a beregi, a bihari és a mára- marosi állapotok miatt növekvő gondban vannak. Az elégedetlenek vezetői Vay István, Rhédey Lajos és egy Gáspár nevű nemes, akik egyik megyéből a másikba járkálnak és a megyei közgyűlések s tisztújítások alkalmából a debreceni közzsinaton előre megtárgyalt döntéseket közlik pártfeleikkel. Ők közvetítenek a város vezetői és a megyei elégedetlenek között. A fiatal Rhédey máris Zemplénben vásárolt birtokot, Biharból oda költözött át. A közös dolgok megtárgyalására a legjobb alkalmakat a debreceni országos vásárok nyújtják, azokra még Erdélyből is sok nemes szokott összegyülekezni.15 A megyékben a kálvinisták összefogtak a katolikusok kiszorítására a hivatalokból. A katolikusokból csak az együgyűeket, a tudatlanokat vagy a vallástalanokat választják meg megyei tisztségekre. A megyegyűléseken az elülső helyeket a kálvinisták foglalják el, ezáltal csak ők jutnak szóhoz, a katolikusokat a hátsó sorokba szorítják. A katolikus birtokosok ezekben a megyékben előkelőbbek ugyan, de fejszám szerint a kálvinista bocskoros, kisnemesek és teleknélküli armalisták nagyobb többségben vannak. E megyékben kialakult az a gyakorlat, hogy előre kitervelt céllal előterjesztett ügyeket vagy közfelkiáltással döntik el, vagy úgy irányítják a szavazást, ahogy a megvesztegetett főbb kolomposok diktálják.16 7 Évkönyv 1974 97
