A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)

Balogh István: Debrecen politikai állapota 1790-1790-ben (Egy névtelen emlékirat 1791-ből)

„Vajon senki nem látja, hogy ilyen körülmények között a kálvinisták milyen erőt jelentenek? Erejük centruma Debrecen, ezt bizonyítják az elmondottak és a most is szembetűnő tapasztalat. Ennek napnál világosabb bizonysága is kitűnt már II. József alatt, akinek minden rend és az egész ország engedett, de a debrecenieket sem a vegyes iskolák létesitésére, sem az alapítványok átadására, nem lehetett kényszeríteni. Még azt is jelenteni merték : „nem tehetjük, nem akarjuk, mi hivatkozunk az enyedi szerződésekre."17

Az országgyűlésen felmerült Erdély és az anyaország uniója gondolatának a debreceni és az erdélyi kálvinisták egyetértése a szülőanyja. Ebből és a Horvátország szeparációjára tett javaslatból kitűnik (ez a magyar országgyűlésről és szervezetéről írott röpirat 70-71. lapján olvasható), mire törekszenek a reformátusok, miféle akadályokat akarnak kiküszöbölni és miféle új erőket magukhoz ragadni. Céljuk nyílt és világos: katolikus hitsorsosaink segítségével igyekeznek saját hitfeleinket elnyomni, és az egyház uralkodó helyzetét megrendíteni, röpiratokkal uralmuk új formáját elősegíteni.18

„A tiszántúli országrész szándéka sem a katolikus vallás, sem az örökös uralkodóház számára nem közömbös. Rémitő ez a vallási vakbuzgósággal és nemzeti gyűlölséggel párosult magatartás olyan szilaj emberek esetében, akik a németet a katolikussal, a katolikust a némettel veszik egy kalap alá. A Tisza két partja merőben kálvinista birtokokkal van telehintve, ennek az országrésznek a pusztáit a kálvinista mezővárosok tartják kezükben, — ezért az állattartás és a gabonatermesztés is az ő kezükön van. Most is azon igyekeznek, hogy mind az uralkodótól, mind a magánosoktól újabb birtokokat szerezzenek."

Az emlékirat második felében a szerző ígéri, hogy az állami rendet fenyegető veszélyt elhárítandó, mindazokat a cselszövéseket, amelyeket a kálvinistáktól hall, és a kiadott röpiratokból olvas, rendszerbe szedve összefoglalja, s nehogy hitsorsosait valamiképpen félrevezessék, még az országgyűlés bezárása előtt megfelelő helyen elő akarja adni. „Nem vitás, hogy a fejszét a bajok gyökerének kell vetni. Ebből a célból Debrecen fizikai és politikai erejét - mint az államra veszélyest - minden jogszerű és méltányos eszközzel csökkenteni kell, és főleg egyensúlyt kell teremteni a városban."

Az alább ismertetendő javaslatok — megvalósításuk esetén — a város gazdasági létalapját, a város népének vallási és ethnikai egységét, kulturális arculatát egyaránt átalakították volna. Legnagyobb részük az emlékirat első felében kifejtett, és több mint fél évszázad óta fel-felbukkanó gondolatból vette eredetét. Abból ugyanis, hogy egy ilyen nagy lélekszámú, vallásilag, nyelvileg homogén, jelentékeny gazdasági erejű és magas fokú művelődéssel rendelkező közösség az államra nézve veszélyt jelent, s emiatt fokozott külső és belső ellenőrzés alá vonandó lenne.

Az ellenőrzés módjára, a vallási egység megbontására tett javaslatok nem újkeletűek, egyiket-másikat már megpróbálták alkalmazni. A kísérletek némelyike sikerrel is járt, de legtöbbje azt eredményezte, hogy a város, külső és belső védekezésbe szorítva - legfeljebb a kemény és elháríthatatlan kényszer hatására hajolt meg előttük.

A szerző által javasolt módok:

1. A nagyváradi katolikus jogakadémiát e hitfelekezet támogatása céljából Debrecenbe kell áthelyezni. Várad fényűzése következtében az ifjúság erkölcse számára amúgy is erősen ártalmas hely.19

2. A ferencrendi atyákat, akik az 1715: 108. t. c. alapján települtek be Debrecenbe és akiknek rendjét és kolostorát II. József feloszlatta, vissza kell

98