A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)
Mervó Zoltánné: A leányok iskolai oktatása Debrecenben a polgári forradalom előtt
gadta s a Könyves Tóth Kálmán által benyújtott tanítási tervet megtárgyalta, a felsőbb leányiskola újból való megnyitására a polgári forradalom előtt nem került sor.54 A leánynevelő intézet mellett - mely mint láttuk csak kevesek számára nyitott lehetőséget magasabb műveltség elsajátítására - a helybeli szülők 1841/1842-ben sürgetik a fiúgyermekek polgári iskolájához hasonló felső leányiskola felállítását, „hogy leánygyermekeik sorsukhoz és nemükhöz illő tudományokban s műveltségben" részesüljenek. Az Egyház Tudományos Választmánya a javaslatot magáévá tette s indítványozta olyan felső leányiskola létesítését, ahová a leányok csak a négy évfolyamú alsó iskola elvégzése után kerülnének, azonban ennek megvalósítása is elmaradt. 1847-ben kísérlet történt arra, hogy a Német utcai iskolát alakítják felsőbb leányiskolává,55 de ez is csak terv maradt. Talán korai is volt még Debrecenben ez a követelmény, hiszen a leányok iskolája általában csak két évfolyamos volt, s egyedül a Péterfia leányiskolánál találkoztunk 1840/41-ben ötosztályra készített tantervvel.56 Magánintézetek A 2094/1845. számú nádori rendeletre készített összeírás, mely a rk. nemzeti és a 10 helvét hitvallású leányiskolán kívül 5, összesen 59 növendékkel működő leányképző magántanintézetről is említést tesz, inspirált arra, hogy ezekről a szakirodalom előtt eddig ismeretlen intézményekről feltárjuk a rendelkezésünkre álló adatokat.57 Magántanintézetek alapítására a Helytartótanács elemi iskolai ügyosztálya tett előterjesztést az uralkodóhoz az érdekelt város és a tanulmányi főigazgató együttes javaslata alapján.58 így került sor Debrecenben is, valószínűleg a harmincas években magánosok által vezetett leánynevelő intézetek szervezésére, amelyben elsősorban a módosabb katolikus szülők gyermekei nevelkedtek, mivel ezek számára más tanintézet nem állt rendelkezésre. A Helytartó- tanács már 1814. november 8-án rendeletet adott a városnak, hogy „a magánoktató intézmények esetén meg kell győződni arról, milyen a mester magatartása, milyen rendszer szerint tanít, különösen a vallás kérdésében".59 Az eddigi kutatások során 3 magántanintézet egy-egy évi működéséről sikerült adatokat felderíteni.60 A leánynevelő intézetek Szabó Ferencné Glotz Juliánná, Bőhm Márton városi állatorvos („baromorvos") neje Gréff Karolina és Balogh Péterné Blatner Terézia asszonyok vezetése alatt álltak. Bőhm Mártonná tanintézetéről 1843-44. évről kapunk tudósítást az általa összeállított jelentésből. A Helytartótanácshoz félévenként felterjesztett jelentés kérdőpontjai mindhárom intézetnél azonosak. Bőhmné iskolájában az 1842/43. év második felében a tanítványok keresztény tudományt, bibliai históriát, szavalást, Magyarország földleírását, magyar és német olvasást, helyesírást, számvetést tanultak, s a nőnemet illető kézimunkákra oktattak. A tanítónő a tanítást egyedül látta el. 18 növendéke közül 16 rk., 2 ref. vallású, 1 kivételével helybeli lakosok. A szülők általában iparos és kereskedő foglalkozásúak, de van közöttük haszonbérlő, állatorvos és ispán is. A tanításért „a korosabbak" 2 VFt 30 xrt, a „gyengébbek" 2 VFt-t fizetnek hónaponként. A következő esztendőben „katekhizmusban, a Szentirásbeli történetekben, a Magyar Hon töréneteiben, földleírásában, vallási és polgári álla- pottyát tárgyaló ösméretekben, magyar és német olvasásban az azokról szóló szabályok szerént, magyar és német ékes és helyesírásban, számvetésben és a nőnemet illető kézimunkákban" kaptak oktatást. A nevelőnő vezetése alatt 54
