A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)
Mervó Zoltánné: A leányok iskolai oktatása Debrecenben a polgári forradalom előtt
14 rk. és 8 prot. leány tanult. Közülük az intézetben bentlakó növendékek évenként 80 PFt-ot, akik csak tanítás végett jártak be, hónaponként 1 PFt-ot fizettek. Balogh Péterné intézetében a nevelőnének már „segédjei" vannak. Id. Kupsa Péter s. lelkész a hitoktatást tartja, és Leontina nevű „jól kinevelt leánya" kézimunkákra tanítja a leányokat. A keresztény tudományokon és Szentírásbeli történeteken kívül földleírást, német nyelvet, magyar és német olvasást, ékes és helyesírást, számvetést és a női kézimunkákat: kötést, varrást ,s mindenféle szép kézmüveket" tanultak. Összesen 15 fő látogatta az intézetet, ezek közül 5 rk. 6 prot. 4 izraelita. Havonként 2 PFt tanítási díjat fizettek. A magántanintézetek közül legmagasabb szinten Szabó Ferencné tanodájában folyt a munka. Itt szakoktatók tanítottak már szakrendszer szerint. Más magán- intézetekkel szemben muzsika, tánc és rajz oktatás is folyt. A hittanra Kupsa Péter rk. segédlelkész, német nyelvre Ditrich Antal oktatta a lányokat. A kézimunkára Scholcz Amália és Szabó Paulina, muzsikára Czipflinger Leopold és Enggáser János muzsika mesterek, táncra Tury János táncmester, rajzolásra Haslinsky János rajzmester tanította a növendékeket. Az intézet 21 tanulója közül 12 rk 5 prot. 4 izr. vallású, 13 helybeli, 8 bentlakó tanuló, akik Nagyváradról, Tépéről, Derecskéről, Fehértóról, Diószegről és Mikoláról jöttek az intézetbe. A bentlakásért és tanításért 160,- Ft-ot fizettek a szülők, a helybeliektől a tanításért 2 PFt tandíjat kért a nevelőnő. A szülők között nemes, tisztviselő, kőműves mester,városkapitány, táblai ülnök, főszolgabíró, órás, sóellenőr, birtokos, polgár, ispán, haszonbérlő foglalkozásúakkal találkozunk. *** Összefoglalva tanulmányunk eredményeit, megállapíthatjuk, hogy Debrecenben a protestantizmus hatásaként az alapfokú nőnevelés kérdései már a XVII. század vége óta napirenden forogtak. Kezdetben kizárólag a ref. egyház tartott fenn tanintézeteket, melyeket a városi tanáccsal együtt szervezett és a későbbi iskolaszéket megelőző egyháztanács irányított. A város feletti állami ellenőrzés azonban egyre sürgetőbben lépett fel azzal az igénnyel, hogy a ref. leányiskolák mellett kát. intézetek támogatásával is foglalkozzanak, majd a XIX. század első negyedétől egyre erőteljesebbé vált az igény, hogy a leányok magasabb fokú képzésére leánynevelő intézetek szerveztessenek. Ezeknek az intézeteknek állapotáról csak kevés adat áll rendelkezésünkre, bár feltételezhető, hogy oktatási szellemükben a középutat képviselték a polgári irányzatú nőnevelés követelményei és a túlzottan egyházi világnézetet valló felekezeti iskolák között. A tanítás szelleme nyilvánvalóan nem tért el az uralkodó egyháznak - Debrecenben a ref. egyházközségnek - irányvonalától és ugyanez elmondható a katolikus egyház nőnevelésének ügyében is. Az oktatás tárgya elsősorban azoknak az ismereteknek közlése volt, amelyek akkor, a polgári forradalom előtt, a feudális társadalmi rendszer fenntartását, a királyhűséget, a német nyelv ismeretét, és mindenek fölött a katekizmus által előírt követelményeket tartották szemük előtt. Ez az oktatás nem helyezi háttérbe más városokkal kapcsolatban Debrecen nőnevelésének ügyét, mert radikálisabb tárgyfelosztással Magyar- ország alsó fokú iskoláiban a feudális korban nem találkozunk. De az a körülmény, hogy felvetődött a munkára nevelés elve és hogy az elemzés során megtalálhatók voltak Coménius és Tessedik pedagógiai követelményei is, arra mutat, hogy Debrecen nőnevelése igyekezett megtalálni a nők társadalmi és erkölcsi helyzetének alapvető célkitűzéseit, melyeket a tanítás során alkalmazott. 55
