A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)

Mervó Zoltánné: A leányok iskolai oktatása Debrecenben a polgári forradalom előtt

januárjában Sárváry Pál ny. professzort is felkéri a leánynevelő intézet felügyeletére, „mint ki a nevelés tárgyában is nagy tudománnyal és tapasztalással bir . . .". A professzor nem utasítja ugyan vissza a megbízást, de kéri, hogy „ezen felügyelőségnek határait, mellyeken sem kívül, sem belől járni nem akarnék, szorossan kimérve velem közölni méltóztassék".52 Sárváry aggályai arra utalnak, hogy Steinacker annak ellenére, hogy a ref. egyház tartotta fenn az intézetet, valószínűleg önkényesen kormányoz, s a professzor az esetleges nézeteltéréseket kívánta óvatossággal megelőzni. Tény, hogy a kiadott uasítások ellenére a későbbiek során sem találkoztunk az intézet ellenőrzéséről készült jegyzőkönyvekkel.

Az iskola működése 1842 augusztusában megszakadt, mivel Steinacker a gölnicbányai evangélikus egyház megbízását elfogadva, 1842. augusztus 30-án állásáról váratlanul lemondott. A bejelentést az egyháztanács elfogadta, s azonnal felvetette ezen intézetnek a „Főtiszteletű egyházkerület által tervezett középponti leánynevelő intézetté" való átszervezését.53 Az intézet helyzetéről az 1842. szeptember 27-én tárgyaló bizottság ülésére az egyháztanács Sárváry Pál és Péczely József professzorokon kívül Szabó János főinspektort, Zihlay Sámuel tisztifőorvost, Vecsey József és Csécsi Imre városi szenátorokat is meghívta. Az ezen bizottság tárgyalásáról fennmaradt jegyzőkönyv világítja meg legjobban az intézet működését, és Steinacker tevékenységét. Többek között megállapítják, hogy ,. . . a közelebb lelépett igazgató Steinacker ur négy évi vezérlete alatt a helybeli leánynövendékek közzül igen keveseknek nyújtott alkalmat magok bővebb kimivelhetésére, ahol a legfőbb feladat a finom asszo- nyi munkák készítésén, s táncz gyakorlatokon kívül a német nyelv tanítása volt. . szerintük az intézet jelenlegi tevékenységével „a közönség várakozásának, az elibe adott czélnak teljességgel meg nem felelt". A küldöttség elismeri a német nyelv tudásának szükségességét, nem tartja azonban indokoltnak más tantárgyak háttérbe szorítását. A küldöttség a leánynevelő intézetet olyan felsőbb leányiskolává kívánta átszervezni, „ahol a növendékeknek a mindennapi életre szükséges tudományok magyar nyelven taníttatnak, s a nevelés nem a divat külső formáinak utánzására terjed, hanem a leányok értelmi képességeinek kibontakoztatását szolgálja". A felállítandó új intézetet a bizottság „a közép sorsú és tehetségű szülők gyermekei" számára is hozzáférhetővé kívánja tenni, mivel a korábbi intézetben megállapított tandíj nagysága „sok szüléket vissza tartoztatott gyermekeinek ezen intézetbe való küldésétől". Az intézetnek a közvélemény előtt kissé csökkent hitelét olyan tanító beállításával kívánja a bizottság helyreállítani, aki a közönség bizalmát, mint nevelő korábban is élvezte, „mert tanácsosabb egy ösmerőst - ha talán kevesebb fényes tulajdonokkal is rendelkezik - választani, mint egy tsak másoktól ditséretekkel halmozott ismeretlent". Közmegegyezéssel az igazgatói állásra a Péterfiai leánytanítót: Sós Ferencet javasolják, kinek egyéniségéről már korábban szóltunk. A kon- zisztóriumnak a nyelv kérdésében, az iskola benépesítésével kapcsolatosan kialakult állásfoglalása összhangban állt a reformkor haladó, liberális célkitűzéseivel. Korántsem ismerhetők fel benne nemzeti függetlenségre, a társadalmi rendszer megváltoztatására irányuló radikális elgondolások, hanem annál erőteljesebben azok a nézetek, amelyek a család keretében öntudatosabb, műveltebb asszonyi ideál fogalma körül a liberális politika irányvonalában kerültek előtérbe. A reformkori nőnevelés Debrecenben összhangban állt a városvezetés akkori politikai irányával. De még ennek a tervnek megvalósítása is akadályokba ütközött. Mert annak ellenére, hogy a konzisztórium a javaslatot elfo53