A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)

Mervó Zoltánné: A leányok iskolai oktatása Debrecenben a polgári forradalom előtt

ség, és egészségtan rendszabályain és a rendes asszonyi munkákon kívül . . . muzsikát, rajzot és táncot is tanulhassanak, főképp pedig rendeltetésük helyes ismeretére, úgymint egy hűséges és kellemes házastárs, jó anya, serény és gondos gazdasszony kötelességeire idejében oktattassanak.''50 Hibája azonban, hogy a német nyelv tanításának nagyobb fontosságot tulajdonít, mint a magyarnak, németül tanítja a női társalkodástant, a természettudományt, a vallástant, egyháztörténetet, Európa földrajzát, s ez túlterhelést jelentett azon leányok számára, akik alsó fokon német nyelvoktatásban nem részesültek. Tanítási módszerül a kathekhétai módszert alkalmazta azzal a céllal, hogy a tanulni valót ne csak az emlékezet, hanem az értelem fogja fel. Az intézetben osztálytanítási rendszert vezettek be s növendékeit 2 tanulócsoportban oktatta. Már az 1. osztályban megkövetelte a német nyelvű folyamatos olvasást és írást, a magyar nyelvű olvasást és írást, valamint a fejbeni és táblai számvetést s természetesen a vallásoktatás sem maradt el. A 2. osztály anyaga az

I. évire épült. Előkészület német nyelven a confirmációra, a természet, föld- és embertudomány, világ- és hazai történelem tanítása, magyar és német nyelv- tudomány, helyesírás, szavalati gyakorlatok magyar és német nyelven. Szün- órákban asszonyi munkák folynak, kötés közben vidám elbeszélések felolvasása szórakoztat. A szerda délutánt „czélirányos mulatsággal, társaságos játékkal, apró táncvigalommal és más ártatlan kedvtöltésekkel'' hasznosítják.

1840-ben kiadott Rendtartás szerint az intézetbe felvett tanulóknak az alábbi felszerelésről kellett gondoskodniuk:

„1. egy palatábla, íróvessző és spongya

2. egy pennatartó pennával, plajbásszal, rajzhoz egy darabocska ruganyos mozgó (gummi elasticum)

3. egy jó peniczilust pennakészítés megtanulása végett

4. egy varró vánkost, kis ollót, gyűszűt, egy tűtartót tűkkel együtt

5. fél rőf veres, kék, fekete keskeny selyem pántlikát szorgalom jegyre

6. a szükséges kézikönyveket, miután azok a felvigyázóságnak bemutat- tatván minden évben a terv mellé tétetnek, minden növendék megszerezni tartozik.

Ha a növendékek közül valamelyiknek kedve leszsz kőnyomás által készült lineázott iró papirossat venni, valamint Írásra és rajzolásra szükséges eszközöket, ezeket az igazgatónál vásárolhatja meg."51

Ha a felszereléshez hozzászámítjuk az évenként 60 WFt-ban megállapított tandíjat, valamint a különórák és az egyéb címen felmerült költségeket, nem csodálkozhatunk, hogy az intézet nem vált népszerűvé, s hogy Í840/41-ben mindössze 10 helybeli és 11 vidéki szülő vállalta leánya felsőbb iskoláztatását. Az iskola tanulmányi munkájának ellenőrzésére az egyház 1838. novemberében felügyelőbizottságot nevezett ki Szoboszlai Pap István esperes, Deretskey József, Vámossy Károly és Vecsey József, a városi szenátus tagjai, valamint Zákány József professzor személyében azzal, hogy az intézet létesítésével kapcsolatban elérni kívánt nevelési cél végrehajtását segítsék. 1841. márciusáig azonban a bizottság jelentést nem tett. Amikor ennek hiányát az egyházi gyűlés megállapította, egyúttal utasítást adott, hogy évenként négyszer tegyenek jelentést „hogy t. i. felületesen és tsak mutogatás kedvéért-é, vagy pedig alaposan értelmesen és általában s egészben mindenik ottan tanuló leánykáknak taníttatnak" ?

Az utasítás feltételezni engedi, hogy a nagy költséggel felállított leánynevelő intézet nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az egyháztanács 1842

52