A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)

Mervó Zoltánné: A leányok iskolai oktatása Debrecenben a polgári forradalom előtt

Ispotályban 89, a Hatvan utcában 50, a Mester utcában 82, a Péterfián 135 gyermek jutott, nem indokolatlan a tanítók panasza sem. Ehhez járult még az iskolaépületek és a tanulók felszerelésének hiánya. A Kiscsapó utcai tanító írja egyik jelentésében, hogy a gyermekek az olvasásban és az írásban is (kivált akiknek papirosok lehetett) gyakoroltattak. Ebből következtethető, hogy a tanszerellátottság sem volt kielégítő. Az iskola állapotáról pedig többek között az alábbiak tájékoztatnak: „Az oskola (Mester utca) ajtajának az ajja szinte egy arasznyira elrothadt, ezenkívül az szélek is rongyosak s három kis ablak lévén rajta az téli napokban setét és egészségtelen". Vagy a továbbiakban: „Az os- kolábann lévő székek annyira megrongyollottak, hogy kivált négynek semmi hasznát nem vehetjük és az gyermekek kéntelenek az földön nyomorogni". Az 1806. évi Kiscsapó utcai „közvizsgálatról" írták az inspectorok, „hogy a leányok igen színtelenek voltak, talán egészségtelen a classisok".14

Az egyházkerület minden, a fennhatósága alá tartozó iskolatípus részére egységes tanterv kidolgozására 1804-ben deputációt küldött Almosdra, s ennek előterjesztése alapján álltíotta össze és nyomtatta ki az álmosdi „Ratio Institutionist" 1806-ban Budai Ézsaiás.15 A Ratio a leányok oktatását is szabályozza. A vallás, erkölcstan, imák, biblia történetek, ének, olvasás, számtan és földrajz tanításán kívül a házi foglalkozások gyakorlását is követeli, melyek a női nemhez leginkább illenek. Előírja, hogy a konyhához szükséges mértékeket, súlyokat, kertművelést, szövést, fonást, főzést, kenyérsütést, varrást a tanulók ismerjék. Ez utóbbiak gyakoroltatása már nőtanító alkalmazását igényelné, tanítóképző intézetek hiányában a képzett személyek hiányoztak. Hogy a tanítónői munkát némiképp pótolják, a megüresedett tanítói helyekre érkezett pályázatok elbírálásánál az egyháztanács figyelemmel volt a pályázók feleségének állapotjára „mert jónak Ítéli a konzisztorium, ha a feleség is alkalmas, hogy férjének segédtársa legyen, hiszen a kis leánykák formálására a jó tanitóasz- szonyok legtöbbet tehetnek".16 Minthogy tanítóaszonyok hiányában az utcai leányiskolákban a házimunkák gyakorlására nem volt lehetőség, a tanterv előírásainak olymódon tettek eleget, hogy az examenen számonkérték a leányok otthoni munkáját s az eredményt feljegyezték az anyakönyvbe. Ilyen természetű feljegyzésekkel 1806-tól találkozunk. Közöttük olvashatjuk: a leány otthon mosogat, sepreget, gyertyát márt, perecet süt, slingol, gyapjút fon, próbálgatja a fonást, keszkenőt szeg, tésztát gyúr piacra valót is, eszterángát hajt, strimflit köt, csigát csinál eladni, szűrt posztóz, hálót köt, tollat foszt, pruszli- kot varr stb. tehát a mindennapi házimunkán kívül azok a szülők foglalkozásának megfelelően is képzést nyernek. A Ratio Institutionis az elemi iskolák számára feladatul tűzte a betűk megismertetését, több betűnek együtt való kimondását, az írást, olvastatást, számlálást. A számtantanításban változás, hogy szemléltetéssel, az ujjak segítségével tanulnak számláim, megtanulják az arab és a római számokat, a sok-sok gyakorlati példán keresztül a szorzás, bennfog- lalás elmélyítését. Új tantárgy „az állatok históriájának ismerete" Szentgyörgyi József tankönyve nyomán, geográfiából pedig „a föld öt részeinek közönséges ismerete".

A II. Ratio Educationis 1806-ban sürgette a tanrendszer „uniformitását", s követelte, hogy a protestánsok saját tantervűket az állami tanterv előírásai szerint állítsák össze. A Ratio Educationis az ismeretek bővítését veszedelmesnek tartotta, ezért a kormány oktatásügyi rendelete az alsóbbfokú iskolákból a természetrajzot, mértant és fizikát - ahol ilyen volt - kitiltotta.17 Az egyház- kerület a Ratio Educationis által követelt tantárgyak tanítását elfogadta, de tan34