A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)

Ujlaki Zoltán: A debreceni Kereskedelmi és Iparkamara iparpolitikai törekvései a XIX. sz. végén (1890-1900)

pénztárak államosításával lehetne megoldani.19 Az államosítás eszméjének felvetésével a Kamara több mint három évtizeddel megelőzte a hivatalos kormánypolitikát.

Szociális szempontból jelentős kamarai javaslat volt az, hogy a kisiparosokat közvetlenül is be kell vonni a közszállításokba és ne a nagy vállalkozók legyenek előnyben a megbízások elnyerésénél. A szakiparosok ajánlatát közvetlenül kellene elfogadni a javaslat szerint. A közszállítási pályázatokat kisebb tételekben kell kiírni, hogy ezáltal a kisiparosok is könnyebben részt vehessenek a közületek részére történő áruszállításokban.20

A szakiparosok érdekében a Kamara felvetette, hogy az építőiparban ne a kőműves mesterek legyenek a fő vállalkozók, mert így monopolhelyzetbe kerülnek és a többi ipari munkát rosszul fizetik meg. Közvetlenül szakiparosok vállalják fel a kőművesek mellett az építkezéssel kapcsolatos egyéb munkálatokat. így ők a munkásaiknak is jobban fizethetnek, akik ezért a mozgalmakban sem vennének részt. Korábban ugyanis a rosszul fizetett szakipari munkások részt vettek a bérmozgalmakban.21

A Kamara célul tűzte ki, hogy az ipari munkások között propagandát fejt ki az elterjedt szociális eszmék ellensúlyozására, a mezőgazdasági vidékeken pedig támogatni fogják a háziipart, hogy a lakosságot az agrárszocialista mozgalomtól távol tartsák a kereseti lehetőség biztosításával.22

A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara egy évtizedes tevékenységére visszatekintve a kései vizsgálódónak az az érzése, hogy a Kamara vezetőségének állásfoglalásaiban többnyire hiányzik a következetes iparpolitikai céltudatosság. így többször felvetik a kisipar válságos helyzetét, de erre többnyire csak az ipartörvény revízióját, az ipartestületi intézmény szervezését ajánlották segítségként.

Néhány jó kezdeményezést is felvetettek: a jelentősebb városokban 1891- ben gyártelepítést ajánlottak, kiálltak a munkások családtagjainak ingyenes gyógykezeléséért és a betegbiztosítás államosításáért 1896-ban, majd az ipari termelőszövetkezet megszervezését javasolták a kisipar válságából kivezető módszerként 1900-ban. Ezek az igazán jelentős érdembeli javaslatok azonban elsikkadtak a jelentéktelenebb felterjesztések sorában annál is inkább, mivel ezeket nem képviselték következetesen és kitartóan.

226