A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)
Bényei Miklós: Debrecen reformkori művelődéstörténetének néhány kérdése
és 1839-ben első díjat nyert a Kisfaludy Társaság balladapályázatán, Nagy Imre és Szilágyi István pedig 1840-ben végzett ugyanitt az első két helyen.19 A fiatalon, 23 éves korában elhunyt Nagy Imre a korszak legtehetségesebb diákköltője: kedélyes, vaskos zsánerképei a diákéletből, romantikus történeti balladái és románcai, ódái, szomorú, látnoki Hattyúdala jeles képességekről árulkodnak. Tehetsége kiforratlan maradt, verseiben még sok az epigon-vonás; félbeszakadt életműve - közel másfélszáz vers - csupán egy közepes költőt mutat.20 Pap Endrét sem értékeli magasabbra az irodalomtörténet.21 Szilágyi István még hozzájuk sem ért fel, ennek ellenére az 1840-es évek elején további díjakat nyert a Kisfaludy Társaság pályázatain.22 Egyébként az 1840-es siker sem volt egyértelmű. Erdélyi János fanyalogva jegyezte meg: „A debreceni balladák nem nyerék meg a világ ihletét, ítéletét. Theológia és tudja isten minő szag rajtok!"23 Az 1840-es években mintha ellankadna Péczely szervező kedve. Az irányítás kicsúszik a kezéből, a diákköltők a radikálisabb önképzőköri társulatokban tömörülnek. Ezekből indult el pályázatán Bulyovszky Gyula, Csengery Antal, Irinyi József, Obernyik Károly, Pákh Albert, Szakáll Lajos stb.24 Telegdi Kovács László ügyvéd költeményei, meséi, elbeszélései, útirajzai 1835 óta jelentek meg a pesti lapokban (Jelenkor, Társalkodó, Regélő, Életképek stb.). Az 1840-es években Csatáry Ottó álnéven a magyar irodalom egyik ismert, bár csak a másodvonalba tartozó publicistája, kritikusa. Útirajzai elsősorban könyve - Utazás a felső-ausztriai sókamarai uradalom, Salzburg, Tyrol és Bajorhonban (1840) - jellegzetes darabjai a divatos műfajnak. Nem számítanak az útirajz-irodalom élvonalába - sem művészi, sem tartalmi szempontból -, de az átlagos szintet megütik. Szomorú játéka - Anya és ve- télytárs - hosszú-hosszú idő után az első dráma Debrecenben, szintén a korszellemnek megfelelő formában, szemlélettel.25 Tudomány A tudományos életben Debrecen továbbra is megtartotta korábbi befolyását. Bár olyan kiemelkedő, európai jelentőségű eredmények már nem születtek, mint a XVIII. században Maróthi György, Hatvani István, Weszprémi István stb. munkássága nyomán, néhány tudós, kutató feltétlenül a magyar tudományos fejlődés élgárdájához sorolható. A Magyar Tudós Társaságba tíz debreceni levelező vagy rendes tagot választottak be a reformkorban: Budai Ezsaiás, Ercsey Dániel, Sárváry Pál, Péczely József, Vecsei József, Lugossy József, Csécsi Nagy Imre, Kerekes Ferenc, Szűcs István és Balásházy János.26 Közülük Budai Ezsaiás korszakunkban már nemigen alkotott semmi újat.27 Ercsey Dániel az 1814-ben megjelent Statistica c. munkája - az első magyar statisztika - révén került be az akadémiára. Fontosabbak filozófiai tankönyvei - Philosophia I—II. (1813-17), Philosophia históriája (1825) - és a magyar filozófiai szaknyelv kialakítására tett erőfeszítései. Egyik úttörője a magyar pszichológiai kutatásoknak, Compendium psychologiae empiricae et logicae (1833) c. könyvében a racionális empirizmus talaján állt.28 Sárváry Pál ekkorra már felhagyott filozófiai kutatásaival, érdeklődése egyre inkább a természettudományok - fizika, matematika - felé fordult, de a publikálásig nem jutott el.29 A harmadik filozófiaprofesszor, Vecsei József szintén keveset publikált; tanári székfoglalójával és antihegeliánus cikkeivel nyerte el az akadémiai tagságot.30 Miután Budai Ezsaiás elhallgatott, a történettudomány egyetlen számot14* 211
