A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)

Béres András: Debrecen város legelőgazdálkodása a Hortobágyon a XIX. sz. elején

felállítására nézve úgy vélekedik, hogy abba csak tavalyi és harmadfü üszők botsájtódván részére a legelőt vagy a' Hortobágyon innen a Szettyényesen, — vagy túl a’ Hortobágyon, a' Zárni oldalon a nádudvari határ felől rendelni, s ezen utóbbi esetben el különözendő rész által okozandó zárni guja legelőbeli hiányt a' szűz guja felállítás által külömben is kevesedő marha szám nagy guják legelőji között aránylagosan fel osztani lehetne". Még ez az előnyösnek látszó rendelkezés is megbukott a jószágtartó polgárok ellenállásán72, mivel az 1843. év október 28-án tartott gyűlésben a VHK úgy döntött, mivel a szűzgulyát csak az egész jószágállomány rovására lehetne felállítani, s hogy a legelőben mutatkozó nehézségeken kívül ,,a' fiatal marhákat az idősebbektől télben is külön és távol tartani kellene: — a helybeli körülmények 's a' polgárság legnagyobb részének gazdasági állapotjánál fogva jelenleg ki vihetetlennek tartja. - Tudomásul vétetett, s ezen tárgy boldogabb időkre halasztatott". Sok nehézségbe került, míg végre a tenyésztés tudatos irányt vett, amíg sikerült a polgárokat meggyőzni a jobb nemesebb állomány alapján arról, hogy jövedelmük csak gondosabb tenyésztés alapján fokozható. Arról nem is beszélve, hogy a gazdaságosabb tenyésztés a jobb húsellátást is biztosítja, s a felelősségre vont mészárosok nem azzal fognak védekezni, hogy a kupeckedő pásztorok73 „elcsalják a gazdáktól itthon a vágómarhát, azokat vagy elhajtják, vagy a Tisza mejjéki kupeceknek adják; csak egy kupecz gulyáson áll, hogy a hús szükül a városon, mivel a mészáros megedgyezi itthon a vágómarhát, kimé- gyen, hogyha éri azt, amint hagyták, elhajtya oda, kifárad szegény mészáros, kérdezi a gulyástól, tudakolja micsodások. A gulyás mint egy kupec rosszakat is mutat néki, hogy meg ne vehesse, annálfogva magáévá teszi és másnak adja nyereséggel. És igy vagy azt kellene meghatározni, hogy senki, vagy itten lévő pascumon meghízott marhát a határról ki ne hajtsa, vagy azt, hogy minden marhatartó gazdák minden 10 marhától tartozzanak egy vágót adni a mészárosoknak rendes áron, akinek 40 lész 4, akinek 50, 5-öt, akinek 100 lész, 10-et. A gulyásoknak még itthon lesznek kötelesek tudtokra adni, hogy a ku- pecségről letégyenek, tiszamelléki bojtárt ne fogadjanak, mivel idővel azokból szokott lenni a gulyáknak lovas tolvajai, akik itten csak azért laknak cselédképpen, hogy a gulyások sorjait kitanulhassák".

A gulyák körül lappangó tolvajokkal egyébként már az 1792-es városi jegyzőkönyvből is tájékozódunk,74 Daku gulyáját megzavarták, a Gesztenéről hármat kiugrattak. Ézért a Tanács fürmender úrra bízta a „kavargó" rossz emberek elfogását. A tolvajságok megakadályozására a Helytartótanács parancsa alapján a tanács elrendelte, hogy a lovakat és szarvasmarhákat a nemes város bélyegvasával megjegyezzék, de ezen kívül szükséges, hogy mindenki külön bélyegvasat tartson s ezzel marháit megbélyegezze.75 Különböző tolvajok, útonállók attól sem riadtak vissza, hogy másoknak elfüstöléssel károkat okozzanak,76 amint az a Városi Tanács 1831. évi jegyzőkönyvéből kiderült. „Számadó Gulyás Kovács Pál arról panaszkodván; hogy számadó Gujás Adorián Ferencz, a' számadása alatt lévő legelőre hajtotta a marhákat, 's a' két guja össze elegyedvén, azt sem tudja, hogy hányadán van a' gulya. - Kéri ennek megvizsgáltatását, 's arra az esetre, ha e miatt kár lenne, annak megtéri ttetését".

„Ugyanekkor jelentődik az is, hogy a' napokban valaki a' Kováts Pál számadása alatt lévő gujának füstöt vetett, és hogy az ökör Csorda széjjel szaladt, hihető ugyan azon okból". A vizsgálat arra irányult, hogy nem ugyanazok a személyek, s vajon nem azonos okból szalasztották meg a gulyát,

173