A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)
Béres András: Debrecen város legelőgazdálkodása a Hortobágyon a XIX. sz. elején
amelyre a későbbiek során, amint azt a néprajzi irodalomból jól ismerjük gyakorta van példa.77 A szerteágazó intézkedések, amelyeket Debrecen tanácsa kifejtett a hortobágyi szarvasmarha legeltetés ügyében, arra utalnak, hogy a város magáénak érezte a gazdatársadalom gondját, s igyekezett a körülményekhez képest rendet teremteni a feladatok között, jóllehet évről évre visszatérő gondok jelentkeztek, amelyek az időjárással nagymértékben összefüggenek. Ha a szárazság uralkodott, az okozott betegséget, teremtett legelőhiányt, ha sok volt az eső, akkor a legelőhiány mellett a posványos vizek okozták a betegségek forrását, s kényszerítették a jószágot az erdőkre, vagy a kaszálókon történő legeltetésre. Debrecen Város Gazdasági Bizottsága ugyan a tenyésztésre vonatkozóan is tett intézkedéseket, de az a XIX. század első felében többszöri kísérletezés ellenére is megtört a gazdák maradiságán, vagy tájékozatlanságból eredő ismeretek hiányán és a berögzött módszereikhez való ragaszkodásán. Ménes Jelenlegi ismereteink szerint Debrecen városa, mint jogi személy, a XVIII. század elején gulya és ménestartó gazdaként jelentkezik,78 s a lótenyésztés a század második felében a katonai célokra történő felhasználás miatt egyre nagyobb jelentőségűvé vált.79 Ménesbeli lovakra vonatkozóan a városi lakosság birtokában már 1657-ből is vannak adataink,80 amikor a füleki vitézek mintegy 60 darab lovat hajtottak el a ménesből, 1768-ban Balogh Andrásnál egy barna kanca lovat, amelyet a farkas mart meg, a gazdája felismert. Ugyancsak 1678-ban arról értesülünk, hogy a háborúságos időre nézve „megengedtetett Lente Bálint ménessé közzé lovakat hajtani, igy formában minden lotul denar 10 egzigaltassek".81 A Tanács 1695-ben a Hortobágy mellett élő lovak őrzésére elrendeli, hogy szekerek járjanak ki puskásokkal és németeket is kérjenek melléjek. 1697-ben nyilván a közbiztonsági állapotok miatt „vigyázásnak okáért" ismét puskásokat rendelnek a lovak mellé.82 S a rendelkezés úgy intézkedik 1699-ben, hogy a lovakat a Hortobágy mellé kell hajtani.83 Az 1700-as évek közepén többször értesülünk őrlőménesbeli lovak által okozott károkról.84 1778-ban a város Mátán levő ménesében 50 db kancából állt az állomány, amelyek közé vitték a gazdáktól a hágatásra megfelelő lovakat, a vadménesekből 14, a Czirják Mihály csikós kezén levő 24, és Pocsup Péter csikós kezén levő 45 darabot.85 Különben 1797-ben arról értesülünk, hogy a Hortobágyon két vadménes ezerre menő lovat foglal magában, s a szekeres lovakat is ide hajtják, a helyett, hogy azokat az ún. őrlős ménesre hajtanák, hogy a vadménesekben a tőke lovak maradjanak.86 Ugyanakkor a város ménesének jobb állapotba hozásáról szóló projectumot is megismerhetjük. Debrecen város ménesbeli lovairól szóló adatokkal először az 1727. után szerkesztett városgazdái oeconomicus perceptori számadásokban találkozunk.87 A város ménespásztora elnevezés először 1733-ban fordul elő. A ménes törzse a gulyáéhoz hasonlóan az összeverődött bitang lovakból és magszakadás következtében a városra szállt jószágokból alakult. A város némelykor kiselejtezett szekeres lovait is a ménes közé csapta, s ezáltal szaporította. Ezen kívül ellés útján évenként 20-40%-kal, vásárlás útján 10%-kal szaporodott. Nagy hiba volt, hogy a különböző évjáratokat nem különítették el, télen silányan telelték, a csikók vadon nőttek, kötőfékkel csak negyedfű korukban, s akkor 174
