A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)
Gazdag István: Adalékok a debreceni kalapos céh történetéhez (1766-1848)
gényt bezáratott. Az aradi kalapos legények október 14-én levelet írtak debreceni társaiknak és ebben súlyosan elmarasztalták őket, minthogy a tanács lépése ellen nem tiltakoztak, és a munkát felvették. „Szégyelhetitek mindnyájan azt, hogy Freund-ok voltatok és megint a munkába fogtatok". Ha semmit sem tehetnek, írják, hagyják ott mindnyájan a műhelyeket és vándoroljanak tovább más városba.30 A negyvenes évek elején a kalaposmesterek arról panaszkodtak, hogy legényeik a különböző visszaélések, „csinek" után a büntetés letöltésével elhagyják a műhelyt akár a legnagyobb dologidőben is, és ezzel komoly anyagi kárt okoznak. Napirenden vannak a legények éjjeli kóborlásai és összejövetelei is. Ezeken a gyülekezéseken vitatják meg a legények az őket ért sérelmeket és a mesterek elleni közös programokat. A mesterek sérelmezték, hogy a legények „kék hétfőt (Blaumontag) tartanak", egyesületi életet élnek, egyes mestereknél munkát sem vállalnak, s a céhek „azokat korlátozni sem képesek". A céh a 20-as években - ahogy ezt láttuk képes volt a legények csoportjait felelősségre vonni, és eljárni ellenük. A 30-as, 40-es években azonban a céh már csak az egyénekét tudta felelősségre vonni, míg a közös megmozdulásokkal szemben tehetetlennek bizonyult. A tanács elrendelte a rendbontó legények megbüntetését, de úgy látszik, eredménytelenül, mert 1846-ban a Helytartótanács arról írt, hogy az 1840-ben már kifogásolt „kicsapongásaikkal nem csak fel nem hagytak, de azokat újabbakkal tetézni, sőt még azon vakmerőségre is vetemedni merészelnének, miszerint külön tartani szokott gyülekezeteikben nem csak helybeli, de vidéki legényeket, sőt még mestereket is maguk eleibe idézvén, ezeket - ha legényeiket rendre intik - pénzbeli fizetésre kárhoztatják", nem fizetés esetén a műhelyeket bojkottálják. A kalapos céh 1840. április 25-én terjedelmes beadvánnyal fordult a céhbiztoshoz a legények körében jelentkező - a céhet veszélyeztető - mozgolódás megszüntetése ügyében.31 A legények magatartására a mesterek ügyeltek fel, és a fegyelmezetlenségükről tájékoztatni kellett a céhet, illetve a céhbiztost „ ... de ezt egyáltaljában nem cselekszik egyedül abbéli félelem miatt, hogy legény nélkül maradnak". A mesterek minden igyekezetükkel azon voltak, hogy a legényeket megszerezzék, illetve megtartsák maguknak. Előfordult, „ .. . hogy egyik városi mester a másik várositól veszi a legényt... hogy tovább magánál tarthassa előre pénzt ad a dolog fejében, s minekutánna jó summára felrúg, s ha a mester ilyenkor legényének valamit talál szólani, a munkát leköszöni, s más idegen városi mester érette eleget tészen". A kalapos céh az ilyen visszásságokat nem merte bejelenteni a városi tanácsnak, mivel attól félt, hogy a legények bosszúból nem vállalnak munkát a mestereknél, illetve a munkában állók eltávoznak. Mindezekből persze nem következik, hogy a mesterek nem igyekeztek volna legényeiket kordába szorítani. A debreceni kalaposok „kihágásaikat a legénységnek már tovább nem „tűrhetvén" levélben keresték fel az ország több kalapos céhét, hogy együttesen folyamodjanak a Helytartótanácshoz a legények „rendetlen magatartásának" orvoslása végett. Javasolják továbbá a debreceniek, a legények összejö- veteli helyének az ún. Herberg-nek az eltörlését, hogy „ezáltal ne adódna alkalom más városi céheknek a legényekkel való levelezésre", illetve találkozásra. 130
