A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)
Gazdag István: Adalékok a debreceni kalapos céh történetéhez (1766-1848)
fogja bele mesterségét elkezdeni. Obligállya pedig magát arra, hogy más vallásit legényeket nem tart, ellenben vallásunkon való inasokat íog a mesterségre tanítani''ъ. (Kiemelés G.I.) A debreceni református egyháznak mesterek társaságával vagy céhekkel való ilyen szoros kapcsolatára az irodalom nem ismer példát. Tudjuk azonban, hogy a XVII-XVIII. században a katolikus és más felekezetű mesterek között éles ellentét volt, és hogy az államhatalom mindenhol a katolikusok pártján állt. А XVIII. században azonban már protestáns céhek is alakultak, így érthetővé válik, hogy a kálvinista Debrecen támogatott minden olyan születő ipart, ahol biztosítva látta a protestáns vallásúak zavartalan tevékenységét.0 A kalapkészítők - bár létszámuk lassan növekedett - már а XVIII. század végén monopol helyzet kialakítására törekedtek. Nem nézték jó szemmel a fekete süveg készítők kalapkészítését, de különösen a kalmárok „kalapot áruló sokasága" ellen tiltakoztak és kérték a konkurensek eltiltását portékájuk állandó árusításától. A városi tanács a kalaposok beadványát elutasította, „ ... ha azt akarja az instáns, hogy amazok az ő keresetét el ne vegyék, csináljon jobb kalapot azoknál és adja illendő áron".7 A kalaposok nem nyugodtak bele ebbe a döntésbe, hanem ezt követően még több ízben tettek kísérletet arra, hogy korlátozzák a kalmárok kalapárusítási lehetőségét. 1813. január 13-án arról tájékoztatták a céh commissáriust, hogy Vitéz József udvari ágens útján instantiát nyújtottak be Ö Felségéhez, hogy „ . . . akik a kalapot nem maguk készítik, hanem csak nyereségre veszik, de különösen a helybeli Nemes Kalmár Társaságnak azon tagjai, akik mindenféle kalapot is minden időben széltében árulnak: tiltassanak el a közönséges gyapjúból készülik alapoknak a Debrecenben esztendőnként négy Ízben esni szokott országos vásárokon kívül lehető árulhatástól".8 A kereskedők tevékenységét azonban - más céhekhez hasonlóan - a kalaposok sem tudták korlátozni. Az örökös ellenségeskedést átmenetileg megszüntette az a veszély, hogy a Karcagi testvérek Debrecenben kalaplerakatot kívántak létesíteni. A kalmárok és a kalaposok kiváltságaikra hivatkozva, de emellett garanciát vállalva a megfelelő minőségű és árú kalapmennyiség készítésére, illetve beszerzésére kérték a Tanácsot, hogy utasítsa el a soroksári kalapgyár tulajdonosainak kérelmét. Az együttes fellépés eredményesnek bizonyult, a Karcagi testvérek nem létesíthettek lerakatot Debrecenben.9 A céh törekvése a privilégium megszerzésére 1790 januárjában a városi tanács felhívására a süvegesek és kalaposok közös társaságának tagjai elkészítették a három részből álló Articulusukat, melyet a tanács 1792. február 20-án megerősítette és kihirdette.10 Az első rész a Társaság működésének általános szabályait tartalmazza 19 pontban. Az artikulus intézkedik a céh tisztségek (társaság-gazda, bejárómester) betöltésének rendjéről, a tisztségviselők feladatairól és a mesterekhez való viszonyról. Több cikkely rendelkezik a termelés, az árusítás rendjéről, és a legények alkalmazásának módjáról. A második rész 13 pontja a beszegődött inas magatartásának legfontosabb szabályait tartalmazza. A beszegődés feltételeinek ismertetése után a feltétlen engedelmességet követelő cikkelyek mel122
