A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)
Balogh István: Debrecen politikai állapota 1790-1790-ben (Egy névtelen emlékirat 1791-ből)
A régi rend szerint - írják - először a népszószólói állásra, aztán az öt szenátori helyre szánt jelölteket vették fontolóra. Miután a nevekben megegyeztek „a nagyobb tanácsterembe vonultak, ahol már a választott hites közönség tagai várakoztak”. Az együttes ülésben először egy, a szenátus ellen feljelentést tevő esküdt, (választott hites közönség tagja) ügyét kellett megtárgyalni. Az érdekelt a két testület színe előtt nyilvánosan megkövette a kista- nácsot és magát a magisztrátus kegyeibe ajánlotta, ezért meghagyták esküdti tisztében. Az együttes ülésből küldöttség ment Domokos Lajoshoz, megkérendő, hogy foglalja el a főbírói széket és vezesse le a tisztújítást. Domokos Lajos azonban a meghívást nem fogadta el, arra hivatkozva, hogy mivel ügye még nincs elintézve, nem akarja, hogy megjelenése bajt okozzon a városnak. Indokait írásban is megküldte a gyűlésnek; egészsége sem engedi a hivatal elfoglalását és Bihar megye megválasztotta országgyűlési követnek. A magisztrátus az Isten rendelésébe és főbírája akaratába megnyugodva mondott köszönetét Domokos Lajosnak. Az ülésről hat esküdt betegség miatt távolmaradt. Az elfogadott eljárási rend szerint a kijelölt három kommunitásbeli személy közül Barcza Jánost népszószólónak választották. A szenátori helyekre történő választás előtt Me- szena Sándor a polgármesteri pecsét visszaadásával elismerte a hivatal törvénytelen voltát, azért szenátori állásában megerősítették. Az egyik szenátor (Si- monffy Sámuel) és a két jegyző elismerték, hogy ő tisztségüket a kir. biztostól nyerték kinevezés révén, ezért állásukról lemondottak, mire a magisztrátus mindhármójukat eddigi tisztségükben megerősítette. Két katolikus szenátor is lemondott, ezért őket is megválasztottnak jelentették ki. Végül a még üresen levő négy helyre négy új szenátort választottak, ezután került sor a többi tisztségviselő (két városi fiskális és egy alfiskális) megválasztására. A választott hites közönség tagjai számát ismét hatvanra emelték fel, és megállapították, hogy a főjegyző és két aljegyző milyen sorrendben kerül a szenátori állás várományosai listájára. Mindezek után fogtak a főbíró választásához. A tisztségre három személyt jelöltek, köztük Meszenát is, aki azonban az elfogadott szokás ellenére vonakodott elhagyni az üléstermet, személyét nem akarta választás alá vetni. Hosz- szas rábeszélés után hajlandó volt kimenni. A szavazás eredményeként - számszerű adatokat nem közöl a jegyzőkönyv - Szombati István volt szenátor lett a főbíró. A rendtartás szerint a összes jelenlevő kezet fogott a főbíróval, az engedelmesség jeléül, majd a katolikusok kivételével „régtől megtartott rendben" a templomba vonultak, ahonnan a szertartás végeztével az egész tanács a kom- munitással együtt a főbírót házához kísérte, ott a népszószóló a magisztrátus és a város népe jókívánságait adta elő, mire a főbíró rövid köszönettel válaszolt.39 A tisztújítás ügye ezzel nem zárult le, mert a helytartótanács leirata már júliusban korholó módon felelősségre vonta a magisztrátust, hogy a kir. biztos érkezését be sem várva, sietve elvégezte a restaurációt. A leiratot tanácsülés elé vitték, de a választ elhalasztották, sőt a következő évben is csak újabb sürgetésre tettek valamiféle formális jelentést. Az ügy még 1796-ban is folyt, és végül Meszena Sándornak a polgármesterségbe való visszahelyezésével végződött/*0 Az emlékirat névtelen szerzője az 1790. tavaszán és nyarán a Tiszántúlon 105
