A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)
Balogh István: Debrecen politikai állapota 1790-1790-ben (Egy névtelen emlékirat 1791-ből)
különböző okokból és a társadalom majd minden rétegében megfigyelhető nyugtalanság, a kétségtelenül meglevő kormány- és katolikus egyházellenesség okának a környék és Debrecen kálvinistái együttműködését tekintette. E véleményével nem állott egyedül; számos - részben ismert szerzőjű - röpirat hangoztatta ezt a gyanút. Egy Domokos Lajost támadó röpirat már májusban azt fejtegette, hogy a protestánsok kapcsolatban állanak a porosz királlyal. Debrecenben készítették a parasztokat felkelésre uszító röpiratokat, Szabolcs megye már fel is fegyverkezett, Bihar és Szabolcs megyék fel akarják szabadítani a jász-kunokat és hajdúkat, mert ezek is reformátusok. A debreceni bíró 24 óra alatt 50 000 harcossal rendelkezett. Biharban Debrecen bírójának Domokos Lajosnak van legnagyobb súlya. Egy júniusban megjelent röpirat a tiszántúli kálvinista elégedetlenek vezetőjeként nagyrészt azokat sorolja fel, mint emlékiratunk szerzője. Domokos Lajos felszólalását a bihari volt hajdúközségek ügyében nyomon követte a váradi káptalan hajdúkat és az erdélyi fejedelmeket gya- lázó röpirata. Egy jelentés szerint augusztusban Rhédey Lajos Bihar megye közgyűlésén azt javasolta, hogy a nyugtalanság lecsillapítására az iderendelt német katonaságot be kell szállásolni a gazdákhoz, de minden gazda vágja le a nála szálláson levő katona fejét és küldje a megyéhez. Szabolcsban a Zemplén-, Ung- és Bihar-megye felkelői a dögéi erdőben gyülekeznek - írták nyár végén.41 Mindezek a jelentések a Debrecen és a megyék között kétségtelenül meglevő, súrú érintkezést nagyították fel rémlátássá. Az bizonyos, hogy mind a személyes, mind a hivatalos érintkezés e hónapokban gyakoribb volt a szokásosnál. A város küldöttei meghívottként is ott ültek a megyei közgyűléseken, és elég gyakori volt az is, hogy a város kéri a megyék a támogatását. De ez az érintkezés alig több, mint adott esetekben felmerült kérdések megtárgyalása. A város és a nemesi érdekeket képviselő megyék követelései csak egy bizonyos pontig voltak azonosak. Mindkét rend egyaránt érdekelve volt a II. József által fenyegetett kiváltságok visszaállításában, de ezentúl mélyreható ellentét választotta el a két rendet egymástól. Debrecen esete különleges, mert a város vezető patrícius rétegét kálvinista volta összekötötte az ugyancsak kálvinista nemességgel és főurakkal, viszont városi polgári mivolta miatt, mégis csak hátrányban volt velük szemben - annak ellenére, hogy a polgárok közt elég sok volt a nemes, sőt megyebeli birtokos is.42 A város sérelmeit felsoroló, 1790. április 13-14-én kelt követi utasítás ezt a kétarcúságot, sőt kétlelkűséget tükrözi, nem titkolva a legmélyebbre szántó ellentétet sem. Nem tudjuk ki szerkesztette és ki öntötte végleges formába; fogalmazvány állapotában, két világosan elkülönülő részből áll. Egyik a rendipolgári öntudatot, vagy annak igényét, a másik fele az óvatos kompromisszumot tartalmazza. A városi polgárok sérelmei nemcsak az uralkodói önkény, hanem a többi rend túlhatalmából is származnak. ,,Az ország többi rendjei, a városok kiváltságait saját jogaikra és érdekeikre ártalmasnak és károsnak tekintik. A nemesek és főurak a polgárokat megvetéssel illetik, jóllehet más nemzeteknél szokásba jött, hogy az országgyűléseken a városok küldöttei alkotják a negyedik rendet, nálunk ezek alig tesznek számot, az országgyűléseken a városok és nemesek között örökké vita támad a sérelmek tárgyalása során, az ott hozott törvények inkább a városok romlására, mint javára szolgálnak”. Ha a jogok biztosításáról van szó, a városok mindig mellőzve érzik magukat. Holott a városokban összpontosul a mesterség, a kereskedelem, a vásár, a hitel, a tudomány és a művészet, az iskolai oktatás és az irodalom, a társas 106
