A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)
Balogh István: Debrecen politikai állapota 1790-1790-ben (Egy névtelen emlékirat 1791-ből)
új eljárás eltörléséről szólt. II. József egységesítő intézkedései által ugyanis a büntető perekben 1786. óta Bihar megye törvényszéke volt az illetékes. Most ezt a város ismét visszakapta. Ezen az ülésen - a jegyzőkönyv szerint - a helytartótanácshoz intézett hálairat elfogadásán kívül nem történt egyéb, de három nap múlva ugyancsak együttes ülés határozataként külön futárt küldtek Bécs- be az udvari kancelláriára és Budára a helytartótanácshoz, hogy Domokos Lajos felfüggesztett főbírót helyezzék vissza korábbi tisztségébe.34 Ez a kérés már összefüggött a hamarosan bekövetkező tisztújítással, mert a helytartótanács 12 559/12 501. számú, április 17-én kelt körrendeleté — lényegében fenntartva mind a Mária Terézia, mind a II. József császár által követett gyakorlatot - a korábbi királyi rendeletek által szabályozott formában kívánta a tisztújítást megejtetni. Megígérte a leirat, hogy az országgyűlés később ebben intézkedni fog, addig azonban a királyi biztos vagy a kerületi főispán által kinevezett személyek tisztségükben megmaradnak. A választott elöljárók tekintetében változás nincs, a hivatalszervezet vonatkozásában az 1787. évi rendezés az irányadó. Ez a rendelkezés aligha elégítette ki a szenátus és választott hites közönségnek a város régi jogaihoz ragaszkodó részét, hiszen évtizedek óta legfőbb sérelmük az volt, hogy akaratuk ellenére a választott szenátorok mellé, a megüresedett helyeket királyi kinevezéssel töltötték be, a tisztújításokon a királyi biztosok felügyelete mellett, csak az azok által jelölt személyeket lehetett választani, és végül Domokos Lajost királyi paranccsal mozdították el a főbíróságból, holott szabályosan választották meg. A leiratot a szenátus az április 30-i ülésében megtárgyalta és megállapította, hogy az a királyi szándéknak, amely megígérte a városok jogai, kiváltságai és szokásai visszaállítását, nem felel meg. A város küldöttei Nagyvárad tanácsával is felvették a kapcsolatot és megállapodtak vele, hogy ezt a véleményt, mint sérelmet a király elé terjesztik. Az ülésben fel is olvasták a királyhoz - lényegében az összehívott országgyűléshez - intézendő felterjesztés szövegét. Az elnök, Meszena Sándor a felterjesztés ellen érdemben nem akart tiltakozni, de kijelentette, hogy ő most első szenátor és polgármester - behelyettesített főbíró is volt — a tervezetről semmit nem tudott, mert a szenátus egy része azt külső emberekkel tárgyalta meg. Az érdekeltek azt válaszolták a polgármesternek, a dolog nem iránta érzett bizalmatlanságból esett meg, csupán véletlenség. „Sok, a haza és város javára nagy érdemeket szerzett férfiak tanácsa ez, egyébként a javaslatot szavazással még meg is lehet változtatni vagy megerősíteni". A döntés érdekében - egészen szokatlan módon - névszerinti szavazást rendeltek el, utolsó szavazóként Meszenát hagyták, megadva ezzel a lehetőséget, hogy akár a javaslat mellett, akár ellene nyilatkozzék. Az egyik katolikus szenátor elhagyta a termet, de amikor visszahívták, kijelentette, aláveti magát a többség akaratának. így a szavazás egyhangú lett, a felterjesztést külön futárral küldték Bécsbe és Budára, továbbá a szomszéd megyékhez, hogy ők is támogassák a várost. A felterjesztés másolatát a nyolc jelentékeny királyi városnak is megküldötték. A felterjesztés szerint a királyi biztos jelenléte a tisztújításon az 1715: 36. t. c-ben biztosított szabad választás sérelme. A királyi biztos kandidálása következtében a tanácsba érdemtelen személyek is bekerülhettek. Az is szerfelett sérelmes volt a kiváltságok szempontjából, hogy egyik vallásfelekezet a 102
