A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)
Balogh István: Debrecen politikai állapota 1790-1790-ben (Egy névtelen emlékirat 1791-ből)
másikhoz viszonyítva aránytalan képviselethez jutott. Ez a gyakorlat a vallás- szabadságot, mind a polgárjogot egyaránt sértette. Ha a szenátus választja ki a megválasztandó személyeket, elejét lehet venni a pártoskodásnak, mert az a szóbajöhető személyeket jobban ismeri, mint a királyi biztos, aki csupán egyes elfogult emberek véleményére van utalva. Akiket a főispán, a kir. biztos, vagy éppen királyi parancs helyezett valamiféle hivatalba, azok vessék alá magukat a választásnak. Egyébként a tisztújító közgyűlés jegyzőkönyveinek a helytartótanácshoz való felterjesztése törvényellenes és éppen ezért a jövőben mellőzendő. A felterjesztés többi pontja a városigazgatást, a polgárjogot és a város gazdasági ügyvitelét ért sérelmekkel foglalkozik és azzal a záradékkal végződik, hogy az előbbieket is, ezeket is fel fogják venni az országgyűlés elé terjesztendő panaszok közé. Azt is nyomatékosan kiemelik, hogy az ügyek sürgető volta miatt a tisztújítással nem várnak a kir. biztos megérkezéséig. Ök a tisztújítási közgyűlést a leiratban kitűzött május 10-i határidő előtt már május 3-án megtartják és kérik, hogy a kijelölt biztos e napra jöjjön le.35 A sietség okát a következő napok eseményei és a tisztújítás lefolyása világítják meg. A következő nap (május 1.) tartott szenátusi ülésen tárgyalták a választott hites közönség javaslatát, amely ez utóbbi testület súlyának emelését is célozta. E szerint a királyi paranccsal a városra erőszakolt polgármesteri és városkapitányi állást megszüntetik és a polgármester helyett újraválasztják a tribunus plebist (népszószóló, fürmender) a nagyobb tanács tagjai közül. Ez lesz a nagytanács elnöke és egyben erdő- és mezőinspektor is. Mivel a választott hites közönség a szenátus nevelő iskolája, a szenátor választásnál a betöltendő helyekre a nagytanács tagjai és jegyzők közül kellene az alkalmas személyeket kiválasztani.36 Az iratok egyenesen ugyan nem árulják el, de az eseményekből és az ülés lefolyásából következtetve a két testület együttes ülése nem valami békés módon folyt le. Meszena Sándor külön nyilatkozatot olvasott fel, amelyben megismételte az előbbi napi ülésen kifejtett sérelmét, hogy őt a tisztújítás ügyében nem kérdezték meg, sőt az előzetes tanácskozásokból - amelyekbe viszont külső embereket is bevontak - egyenesen kizárták. Kérte, hogy a kitűzött napon ne tartsák meg a restaurációt. Erre az is ok, hogy még a helytartótanácstól a Domokos Lajos visszahelyezése ügyében nem jött meg a válasz, ezért a főbírói állásra a választást nem is lehet megejteni. A másik ok, hogy az ország- gyűlés elé terjesztett gravamenek között szerepel az a kívánság is, hogy a városok királyi parancs és királyi biztos közbejötté nélkül tarthassák meg a tisztújítást. A város most az országgyűlés határozatát be sem várva, eddig hallatlan és szokatlan módon akar tisztújítást tartani. A halasztásra azért is szükség van „nehogy a város becsülete, az uralkodó és az ország irányába kötelező hűség és engedelmesség tekintetében csorbát szenvedjen”. A restaurációt - szerinte a Forgách-féle kir. bizottság által megállapított eljárás szerint, az 1774. és 1775. éviek mintájára kell végrehajtani. II. József az 1780. előtti állapotokat állította vissza, ez a szándéka a mostani uralkodónak is. Ha a magisztrátus a nyilatkozatot nem fogadja el, ő az egész tisztújításnak — mint akinek ebben legfőbb szava van — ellentmond és kéri nyilatkozatának jegyzőkönyvbe vételét.37 A tiltakozás ez esetben eredménytelen maradt. A két testület egyhangúlag kimondotta, hogy a nagytanács tagjai közül népszószólót akar választani. 103
