Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1916

humanizmus porondján is. Nincs jótékony cél, amelyet ne támogatott, nem történt szerencsétlenség, ahol ő ne segített volna nagyobb összeggel s nem volt szükségben levő ember, akinek ügyét ne tudta volna ezer és ezer módon előmozdítani. Hiszen a lélek jósága nem merül ki az adakozásban, hanem a legraffi- iiáltabb leleményességgel terem újabb és újabb niianszokat. Öróla is számtalan apró történetet olvasunk, miképen érintkezett a nép egyszerű fiaival s számtalan apró történet mutatja, hogyan segített a szegény embereken, amikből kidomborul az ő nagy lelki jósága. Az illető meg se tudta sokszor, hogy a király fizette ki adósságát, szűntette meg ellene a végrehajtást, vagy vette meg azt a pár tehenet, amely megalapozta a család boldogságát. Óh. ezt nem lehet elfelejteni! Az igaz, volt miből adakoznia, de jegyezzétek meg, hogy vagyon és adakozás nem egy anya méhében születnek. Mi nagyon sok vagyonos urat ismerünk, akik magas polcon sütkéreznek: vagy százezreknek tulajdonosai, de a nevüket nem olvassuk semmiféle jótékonysági listán. De a mi felséges urunk bőven pazarolta vagyonát a sziikölködők közt. azért a bécsiek a maguk bizalmaskodásával nem is hívták őt máskép, mint: der gute alte Herr! A jó öreg úr! Igen, a jó öreg úr! Ezfog megmaradni rólaanép e m lékében.. . .

De hiányos volna az ö egyéniségének rajza, ha elhallgatnék másik tulajdonságát, azt a közmondásszerű pontosságot és kötelességtudást, ami őt egész életén át jellemezte. Első hivatalnoka volt országának, de nemcsak rangban, hanem a kötelesség teljesítésében is. Ebben nem lehetett túltenni rajta. Szigorú katonai nevelésben részesült s ez a bámulatos fegyelmezettség elkísérte az utolsó sóhajtásáig. Egy chronométer óra pontosságával kelt fel mindennap egy negyed 4 órakor s az 5 óra már dolgozószobája asztalánál találta. Ez alól nem volt kivétel, csak ha beteg volt, ami nagyon ritkán történt meg vele. A nap többi szaka hasonló pontossággal bomlott részeire s ő annak a napirendnek pedáns kötelességtudással engedelmeskedett. Kétségkívül ez a csodálatos rendszeretet és fegyelmezettség nyújtotta olyan hosszúra életfonalát. Még a halál napján is rendes időben kelt fel s dolgozott Íróasztala mellett. Egy 86 éves aggastyán! S mikor utoljára csukódtak le szemei, akkor is állítólag ezek voltak utolsó szavai: holnap rendes időben, fél 4-kor akarok felkelni. Látszólag semmitmondó szavak, de érezzük, hogy méltóbb rendelkezéssel nem is fejezhette volna be életét. Aki hosszú életének minden napját olyan szigorú kötelességteljesítésben töltötte, mint ő, nem is hunyhatta szemeit örök álomra mással, mint a kötelességteljesítésének gondolatával. Nem