Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1916
8 csodálkozhatunk tehát, hogy nagy szövetségesünk, Vilmos császár is ezt a jellemvonását emeli ki abban a táviratban, melyet Károly király Ö felségéhez intézett: „Megszoktuk, hogy a megboldogult uralkodó tiszteletreméltó alakját úgy tiszteljük, mint a legszebb uralkodói erények és az igazi királyi kötelességtudás mintaképét.“ Hisszük, hogy a jó Isten nem hagyta jutalom nélkül ezt a tevékeny, munkás életet s hisszük, hogy ez a tulajdonsága fogja megőrizni emlékét az uralkodók t ö r- inknál tűnt fel. A kötelességtudásnak ezt a fényes ideálját zárjátok lelke- tekbe. Tanuljátok meg az ö példájából, hogy csak szigorú és sokszor kegyetlen öníegyelmezéssel lehet ezt a gyönyörű polgári erényt elsajátítani. Abban a korban vagytok, amikor még nem látjátok be ennek a szükségét, de abban a korban vagytok, amikor rá kell nevelnetek magatokat. A nemzet sorsa van kezetekben, hiszen ti lesztek a jövő papjai, tanárai, bírái, katonái, s csak úgy lesz az a haza nagy, ha fegyelmezett s kötelességtudó polgárai dolgoznak az iskolákban, mezőkön, műhelyekben és mindenütt. Nézzétek aggastyán királyunkat! 86 év nyomta vállait. Nagy űr volt, hajlott kora is megkövetelte a pihenést, nem kellett volna dolgoznia, de nem pihent, a halálnak kellett kivennie az irótollat a kezéből. Nem fog-e el a szégyen, ha ezzel szemben a saját tunyaságtokra, aluszékonyságtokra gondoltok? És gondoljatok a mi oroszlánlelkíi honvédeinkre, akik képzel- hetetlen szenvedéseken mennek keresztül és néha már csak vonszolják agyongyötört testüket, de ha riadót fújnak, nem lázongnak, hanem rohamra mennek, mert a parancs, parancs! Nem ég-e az arcotok arra a gondolatra, hogy ezek a hősök tiér- féteT. a ti jövőtökért teljesítik kötelességüket, de ti esetleg vétkes hanyagságtokkal s kötelességmulasztástokkal eljátszodjá- tok a nemzet jövőjét? Itt az ideje, hogy a gyermek is férfi legyen, mert a haza veszélyben van! És most végezetül mégegyszer ráesik tekintetem arra a lecsukott koporsóra, s azzal a forró óhajtással fordulok a jó Istenhez, hogy áldja meg ugyanazzal a jóságos lélekkel és kötelességtudással a mi jelenlegi uralkodónkat, IV. Károly felséges urunkat, mint aminő néhai királyunknak volt sajátja. De töltse el ugyanezekkel az adományokkal a ti lelketeket is, s akkor
