Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1915

— 15 —

azután mint írásszakértő; a várbeli tiszt, rendőrbiztosi tisztséget a képviselőtestület bizalmából 1884.—96.-ig 12 éven a városi közigazgatásban való tevékeny közreműködéssel viselte, amiért a város tanácsa és a katonai parancsnokság részéről hálás elismerést kapott; a városi iparos- és kereskedő tanonciskolánál 1885.—96.-ig 11 éven át tanított; mint megyebizottsági tag és Gyulafehérvár sz. kir. város képviselőtetüsletének tagja is mindig szívesen munkálkodott a közügy érdekében. Ezenkívül mint a város minden jótékonysági, humánitárius és kulturális egyesületének tagja és támogatója mindig szívesen hozott áldozatot közhasznú céljaik érdekében. Intézetünk tanárikarának hosszab ideig volt státusgyűlési képviselője, s mint ilyen különösen a tanárság anyagi helyzetének rendezése ügyében lépett föl üdvös indítványokkal.

Régészeti szakismereteit, amelyeket az 1899. július hóban rendezett archaeológiai szakfolyamon kiegészített s állandó munkával és tanulmánnyal mélyített, a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelősége is hasznosította, amidőn ót régészeti szakmegbizottá kinevezte; ilyen minőségben leltározta és rendezte a zombori, a nyíregyházai, az aranyosmarö- ti és főleg a nagyváradi múzeumokat, rendszerint a nagy szünidőket használta fel erre a kedves munkára és szerinte: „jó felüdülésire.

Ilyen sokoldalú, terjedelmes és hasznos munkálkodás közt,— mint őmiaga mondta,— „szinte észrevétlenül“ teltek el életének legszebb évei, s egyszerre csak oda jutott érdemes tanári munkásságának 30.-ik évfordulájához. Szép ünnepség keretében ülte meg ezt az emlékezetes eseményt városunk társadalma a Hungáriában rendezett társas összejövetellel, amelyen résztvettek volt tanítványai, a város intelligenciája és polgársága nagy számmal. Státusunk igazgatótanácsa kiváló munkásságának elismerésekép 200 K. rendkívüli fizetési pótlekot szavazott meg részére és 1901. november 14.-ki gyűlésén melegen üdvözölve az ünnepeltet, „örömmel és köszönettel ismerte el azt a nagy munkát, amit egész életén át végzett, soha nem lankadva dolgozott, hogy magát képezze, kellően kvalifikálja a legmagasabb fokig, hangya szorgalommal gyűjtve az ismereteket, a tudományt, hogy azt értékesítse az iskolában,